Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
2. MEGVÁLTOZOTT FELADATOK ÉS ÚJ KIHÍVÁSOK A MŰEGYETEM ELŐTT
A Műegyetem az első világháborúban munka is egyre kevesebb jövedelemmel kecsegtetett, még hiányszakmák esetében is: „Legnagyobb sajnálatomra az állást nem fogadhatom el, mert sem a királyi József műegyetemre, sem önmagámra akkora szégyent nem hozhatok, hogy mint egyetlen műszaki főiskolánk negyedéves hallgatója, napi 2 K [korona] napidíjért felelősségteljes munkát végezzek és 20 évi iskolába járásom után napi 2 K-ért dolgozzam, amikor analfabéta napszámosok jobb javadalmazásban részesülnek.’TM A háború okozta bajok enyhítésére szolgáló országos alapba történő gyűjtést az egyetem 1916-ban indította meg, a segélyalapba az első befizetések augusztusban érkeztek. 1917 novemberéig 1217 személy, illetve intézmény 1 és 2000 korona közötti összegekkel, összesen több mint 74 ezer koronával gyarapította az alapot. Az ismertebb intézmények és személyek között volt a Stümmer Csokoládégyár, az Ericsson, az első világháború idején a legnagyobb népkonyhát fenntartó Weisz Manfréd gyáros, Imrédy Béla politikus, későbbi miniszterelnök, Kassa városa, a pannonhalmi főapát vagy Az Est című lap szerkesztősége is.198 199 Az alapból 1917-ben körülbelül 30 ezer korona erejéig biztosítottak segélyt a rászoruló hallgatóknak, amelyben legkevesebb 100 fő részesülhetett, a VKM pedig szintén ebben az évben a műegyetemi jótékony célú intézmények és a szegény sorsú hallgatók támogatására további 10 ezer korona rendkívüli államsegélyt utalványozott ki.200 Később nehezítette a helyzetet, hogy az 1918 tavaszi-nyári pótszemeszteren részt vevő hallgatók számára is segélyt kellett biztosítani, mivel a 12 hetes tanulmányi szabadságuk idejére nem a rendfokozatuk szerinti teljes illetményt kapták meg (a készültségi pótdíjat, valamint az élelmezési és hadtápjáruiékot nem folyósították erre az időre). Végül az állami hadigondozás keretén belül azoknak a hallgatóknak tudtak segítséget nyújtani, akik maguk még nem vonultak be, de édesaphallgató közül összesen 40% volt a magukat teljesen vagy részben eltartók száma. A háború alatti, a hallgatók anyagi helyzetére vonatkozó hivatalos statisztikai adatok pedig a középosztály megdöbbentő elszegényedését mutatják (VICZIÁN 41-42.). A korabeli sajtóban sok olyan álláskereső hirdetés jelent meg, amelyet itthon maradt műegyetemisták adtak fel, hallgatói munkaerőt pedig még az egyetemen is igénybe vettek (például 1918 februárjában egy megüresedett könyvtári napidíjas állásra egy gépészmérnök-hallgatót alkalmaztak). 198 Név szerint nem ismert vegyészmérnök hallgató levele, akit vegyészi vizsgálatok elvégzésére vettek volna fel az Országos Kémiai Intézetbe (Képviselőházi Napló, 1910. XXX. kötet, 372., 1916. július 12-i ülés, 372.). 199 Az adományozók teljes listáját az 1917/18. tanévi Beszédek függeléke közli. 200A Rektori Tanács 1917. október 2-i ülésén hatalmazta fel a rektort, hogy az alap kamataiból segélyeket fizessen ki. 1 85
