Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
2. MEGVÁLTOZOTT FELADATOK ÉS ÚJ KIHÍVÁSOK A MŰEGYETEM ELŐTT
A Műegyetem az első világháborúban a segédtanerőket egy fizetési osztállyal magasabb kategóriába sorolják, s amíg ez nem történik meg, a különbözet erejéig pótlékot kapjanak. Akkor az Egyetemi Tanács végül úgy foglalt állást, hogy a fizetési osztályok megbolygatása nem időszerű, de jelezniük kell a kormányzat felé. Ezzel együtt a hadba vonult segédtanerőket helyettesítő oktatók illetményeinek emelését is kérték.1671917 őszén pedig megalakult a tanárok javadalmazását és szolgálati viszonyaik rendezését célzó felirati javaslatot készítő bizottság, munkájuk eredményét 1918 tavaszán tárgyalták meg az egyetem vezető testületéi. A fizetésrendezésre vonatkozó előterjesztés abból indult ki, hogy a tanári állás dotálása nem tart lépést a közszolgálat egyéb területein elérhető állások fejlesztésével, sem a gazdaság fejlődésével, vagyis a műegyetemi tanári állás elfogadása „nagyfokú önmegtagadást és fényes érvényesülési lehetőségekről való lemondást igényel.”168 Indoklásuk szerint a háború tovább élezte a helyzetet, hiszen a magánpraxisokban és egyes vállalkozási területeken nagy üzleti nyereségeket hozott, ugyanakkor a közszolgálatban állók, így az oktatók életét a drágulás, pénzromlás nehezítette. Néhány évtizeddel korábban egy műegyetemi tanár körülbelül anynyit keresett, mint egy minisztériumi osztályvezető tanácsos, áthelyezése vagy elmozdítása nem volt lehetséges, nyugdíjazásukat pedig a bírákéhoz hasonlóan rendezték, vagyis egy mérnök számára a lehető legjobb hivatásnak számított anyagi biztonság és megbecsültség tekintetében is. A gazdasági fejlődés következtében a gyárak, vállalatok magasabb dotációval vonzották magukhoz a szakembereket a tanári pályáról, az állami hivatalok gyarapodása pedig a tisztviselők előmeneteli lehetőségeit javította lényegesen, szintén vonzóbbá téve a jól képzett műszaki szakemberek számára.169 A Műegyetem értelmezésében mindezek oda vezettek, hogy a koráb-167 Nemcsak a harcoló vagy hadifogoly, hanem a felmentett és hazatért oktatók is nehéz helyzetbe kerültek, amiről többek között Lechner Loránd tanársegéd levele is tanúskodik. A műegyetemi segédtanerő 1918. júniusában tért haza a frontról, azonban még novemberben is arra panaszkodott, hogy azóta is családja kapja meg redukált fizetését, ő azonban még nem kapta vissza a telj es összeget, beleértve az 500 koronás ruhasegélyét (BMEL VIII. 3/c. 51. d. RH19. t., 2284/1918. sz.). Vásárhelyi László, az Általános Kémia Tanszék tanársegédje 1915-ben vonult be, majd hadifogságba került. Innen megszökve hazatért, amelyről 1918. október végén levélben értesítette az egyetemet. Egyszersmind kérte az intézményt, hogy az állásának megfelelő lakpénzt folyó év júliustól visszamenőleg is utalják ki számára, illetve emeljék fel ruhapénzét is „tekintettel arra, hogy szökésem meglehetősen sokba került” (BMEL VIII. 3/c. 51. d. RH 19. t., 2140/1918. sz.). 168 BMEL VIII. 3/b. 7. k. RT 1918. május 28-i ülés, 16. napirendi pont, BMEL VIII. 3/c. 50. d. RH 2220/1917. sz. 169 A stagnálás különösen jól látható volt a középiskolai tanárok helyzetével és több fő-77
