Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
2. MEGVÁLTOZOTT FELADATOK ÉS ÚJ KIHÍVÁSOK A MŰEGYETEM ELŐTT
A Műegyetem az első világháborúban működő Magyar Elektrotechnikai Egyesület által adományozott kétszer háromezer koronás összegből állták.148 Az oktatók közül Czakó Adolf és Söpkéz Sándor egyetemi tanároknak, Nagy Károly és Weissmahr József adjunktusoknak, valamint Zsakula Milán elektrotechnika magántanárnak volt nagy szerepe a kórház előkészítésében, berendezésében és állandó fenntartási munkáiban (utóbbi vezette egyben a röntgenvizsgálatokat is).149 A fenntartás kiadásait a VKM utasítására külön tartották nyilván, a költségeket a házi átalányból előlegezték, majd a honvédelmi minisztérium katonai pénztára megtérítette.150 A kórház 1914. október és 1918. november között több mint 10 ezer beteget, sebesültet vett fel (megoszlásukat Id. az 5.6. függelékben). Az egyetem központi épületének udvari helyiségeiben kialakított kórház termei az épület korabeli alaprajzán jól beazonosíthatók: négy fedett udvar és a szomszédos alagsori mellékhelyiségek (a négy kórteremből az I. sz. 75, a II. számú 69, a III. számú 81, míg a IV. számú szintén 75 ággyal rendelkezett). A termek közötti összeköttetést folyosó biztosította, amelyből számos, a kórház szolgálatára berendezett kiegészítő helyiség nyílt (operációs, kötöző, röntgenező, sterilizáló és kötszerraktár, valamint igazgatói, katonai parancsnoki és orvosi szobák). Az összes helyiséget jól tisztítható linóleummal vonták be, korabeli sajtóbeszámolók szerint mintaszerű volt a tisztaság, a világítás, valamint a természetes és mesterséges szellőztetés. A helyiségeket az oktatásra használt egyéb termektől - az egészségügyi követelményeknek megfelelően - teljesen elkülönítették. A gondos orvo-148 Zipernowsky Károly (1853-1942) gépészmérnök, akadémikus, az erősáramú elektrotechnikai ipar megalapítója Magyarországon. 1893-1924 között az általa alapított Elektrotechnikai Tanszék professzora, 1905-1938 között a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke. 149 Czakó Adolf (1860-1942) mérnök, 1900-tól tanszékvezető professzor, a szilárdságtani laboratóriumi gyakorlati képzés úttörője; Söpkéz Sándor (1866-1938) gépészmérnök, 1908-tól haláláig a II. sz. Elektrotechnikai Tanszék vezetője; Nagy Károly (1870- 1939) építészmérnök, a Középítéstan professzora; Weissmahr József (1875-1922) mérnök, Kovács Sebestyén Aladár tanársegédje, majd utóda a Vízépítéstan Tanszéken; Zsakula Milán (1877-1921) gépészmérnök, Zipernowsky tanársegédje, majd adjunktusa, magántanár). 150 BMEL VIII. 3/a. 4. d. ET 1915. március 31., 33. napirendi pont. A fenntartási összeg a következőképpen alakult: 1914. október 16 -1915. május 31. között 23 ezer korona, 1915. június 1 -1916. május 31. között 25 ezer korona, míg 1916. július 1 -1917. február 28. között 19 ezer korona (az adatok forrásai az adott tanévi Beszédek hadikórházról szóló beszámolói). Emellett a minisztérium intézkedett a folyamatos szénellátásról is, továbbá 1915 őszén négy népfelkelő fűtőt rendeltek ki az egyetem központi kazánházához (ahonnan az egyetem állandó, vizsgázott kazánfűtője bevonult) ahadikórház éjjel-nappali fűtésének biztosítására (MNL OL K 500,125. doboz, 108277/1917. sz.). 69
