Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
1. A MŰEGYETEM POLGÁRAI ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ
Batalka Krisztina mai utódintézményének Múzeum körúti kertjében vagy Sopronban), ám a Műegyetemen a kutatások kiindulópontjául nem állt rendelkezésre emléktábla vagy korábbi adatgyűjtés, bár az eredeti tervek szerint hasonlót tervezett az intézmény is. Rados Gusztáv prorektor javaslatára az Egyetemi Tanács már 1914 novemberében határozatot hozott arról, hogy a háborúban elesett műegyetemi polgárok nevét márványtáblán örökítik meg.121 Ennek ellenére az emléktábláról Czakó Adolf rektor az 1920. október 10- én elhangzott beszámoló beszédében még mindig csak a jövőben megváló sítandó tervről beszélt.122 Tábla helyett az egyetem végül szobrot állított hősi halottai emlékére. Mivel a háború egyik mentális hozadéka volt, hogy a hallgatók önkényeskedtek a műegyetemi szolgákkal és tisztviselőkkel, „mentségül azt hozva fel, hogy a sokévi harctéri szolgálatban fásultak és zabolátlan idegzetűek lettek, s a feszélyező rendbe nehezen tudnak beletörődni”, így „a szívük meglágyítása és a kötelesség érzésre szoktatásuk egyik eszközéül” is szánták az emlékművet.123 Az alkotás alapkövét 1922-ben, az egyetemi rangra emelés ötvenedik évfordulóján helyezték el a könyvtárépület mellett, az ünnepségen Horthy Miklós kormányzó is jelen volt.124 Szily Kálmán, akkori rektor ezt követően gyűjtést kezdeményezett a szobor létrehozására (ebben részt vettek a hallgatók is, továbbá a Nemzeti Színházban 1927. május 16-án 121 BMEL VIII. 3/b. 5. k. RT 1914. november 14-i ülés, 6. napirendi pont és BMEL VIII 3/a. 4. d. ET1914. november 27-i ülés, 169. napirendi pont. 1221920/21. tanévi Beszédek, 14. A hősök emlékének megörökítésére egyébként az 1917, évi VIII. törvény és ennek részletes szabályait tartalmazó belügyminiszteri rendelet kötelezte a magyarországi településeket, ám ezek az emlékművek csak az 1920 as években kezdtek nagyobb számban készülni, amelyeket az 1924-ben létrehozott, a VKM alá tartozó Hősi Emlékművek Bíráló Bizottságától lehetett megrendelni. A felsőoktatási intézményekre ez az emlékműállítási kötelezettség jogszabály alapján ugyan nem állt fenn, ám mivel nagy számban veszítették el fiatal polgáraikat, valamint a későbbi hallgatóik számára a hőskultusz ápolásával a hazafias nevelés jó eszközének mutatkozott, nem meglepő, hogy emléktáblák és/vagy szobrok készültek, 1231921/22. tanévi Beszédek, 13. Mindezt bizonyítja egy 1918. augusztus végén történt eset is, amikor Ács Vilmos szigorló vegyészmérnökzavartatársaitlabormunkájukban, és amikor Györky József, a foglalkozást vezető tanársegéd ennek a tevékenységének befejezésére szólította fel, a hallgató „nem tűrhető módon tiltakozott a tanársegédnek hangja ellen”. Györky ekkor kidobással fenyegette meg Ácsot, aki „erre kardjához akart nyúlni, de szerencsére kard nélkül, polgári ruhában volt.” Végül mindkettőjüket megrovásban részesítették (BMEL VIII. 3/c. 51. d. RH 7. t., 1725/1918. sz.). 124 Az alapkő okmányának szövegét közli ZELOVICH 304. Az eredeti alapkő-elhelyezési ünnepségét egyébként már 1921. június 12-ére tervezték (az intézmény 1871-ben nyerte el az egyetemi rangot, ennek évfordulójára), azonban ezt egy tűzijáték-baleset akadályozta meg, amelyben a Littke Jenő nevű hallgató meghalt (emlékét tábla őrzi az egyetem központi épületében). 58
