A felvételi rendszer változásai a források tükrében 1871-1949 - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 1. (Budapest, 2001)
Dokumentumok (forrásközlés)
A FELVÉTELI RENDSZER VÁLTOZÁSAI A FORRÁSOK TÜKRÉBEN 1871-1949 A rektori tanács kimondja, hogy a rokkant nem tényleges tiszteknek a beiratkozásért a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez kell folyamodniuk, aki a kérés felett a műegyetem Tanácsának meghallgatásával dönt. (BME Lt. 3/b 1920. tebr. 10.-ei 18. ülés 6. np.) 19/a. A vegyészmérnöki és egyetemes szakosztály javaslata a műegyetem tanácsának az 1919/20. tanévet helyettesítő pótszemeszterre történő beiratkozások szabályozásáról* (Budapest, 1920. febr. 3.) A vegyészmérnöki osztály azzal a tiszteletteljes javaslattal lép a Tisztelt Műegyetemi Thnács elé, hogy az 1919,-20-i összevont tanévre csak azok vétessenek fel, akik háborús katonai kedvezményekre jogot szereztek, akár igénybe vették már e kedvezményeket, akár nem? Ezeken kívül csak azok iratkozhatnának be, kik a végszigorlathoz előírt tervezéseken, laboratóriumi feladatokon dolgoznak. E javaslat szerint nem vehetnének részt azok, akik a háborúban katonai szolgálatot, vagy egyáltalában nem, vagy csak oly mértékben teljesítettek, hogy kedvezményre igényt nem szereztek. E javaslat mérlegelésében mindenek előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy a megnyitandó összevont tanév tulajdonképpen megint csak pótszemeszter lesz, a lehető legkedvezőbb esetben is, 4 hónapba kell összesűríteni az egész évi anyagot, alapos oktatást megint nem nyújthatunk s ezzel belejutunk immár a harmadik megcsonkított tanévbe. Az osztályt javaslata megtevésében az a mély hazafias aggodalom vezette, mellyel hallgatóink mostani hiányos kiképzését kíséri. Érezzük mindnyájan az abban rejlő veszedelmet, hogy különböző kényszerek hatása alatt, megcsonkított tanévekben vagyunk kénytelenek hallgatóinkat, úgy ahogy felületesen kiképezni, s az életbe kibocsátani azt a fiatal mérnök-gárdát, kire szerencsétlen hazánk újjáépítésében s integritásának helyreállításában oly nagy feladat vár. S erre a nagy feladatra nem fokozott, mélyebb tudással bocsátjuk el ifjainkat, hanem mindenféle pótszemesztereken szerzett megnyirbált készültséggel. A méltányosság megkövetelte, hogy azok, kik a harctéren hazájukat védték, némi kárpótlásképpen elvesztett éveikért, műegyetemi tanulmányikat időben megrövidíthessék. Bíznunk lehetett abban, hogy akik a harctéren megszokták a kötelességteljesítést az élet harcterén is megállják majd helyüket. De folytassuk-e tovább azoknak pótszemeszteres alsóbbrendű kiképzését, kik a háborúban semmit sem veszítettek, kik így szinte egész műegyetemi tanulmányaikat csonka tanévekben hézagosán végezték? Segédkezet nyújtunk-e ahhoz, hogy ezek a hadviselteknek az életben elébe vágjanak, öregebb kollégáik elöl elfoglalják az állásokat, ámbár tudásuk nem jobb s csak az a szerencséjük, hogy 5-6 évvel később születtek, mint azok. Igaz, ha a nem katonaviselteket az idei összevont tanévből kizárjuk, szerzett jogokat erősen sértünk, hisz aki már beiratkozott volt, a követelményeknek megfelelt, annak szerzett joga, hogy a műegyetemen tovább tanulhasson, ha ott tanítás folyik. Teljesen átértem annak fontosságát, hogy jogokat respektálunk malmikor a jogérzett annyira elemyedt s ősi jogokat egyszerűen sarokba dobnak. Itt nyílván két rossz között kell választanunk s az Osztály kisebb bajt lát abban, hogy a szerzett jogot egy tanévre felfüggesztjük, mintha a hiányos kiképzést tovább fokozzuk. Sokkal több hasznunk lesz a fel nem vett hallgatóknak abból, hogy a rendelkezésünkre álló jegyzetekből, könyvekből pótolják hiányaikat, szigorlatra alaposabban készülnek, mintha a gyenge alapokra újabb terheket rakunk. Vegyük számba azt is, hogy ha a katonaviselteket vesszük csak fel jóval kevesebb hallgatóval lesz dolgunk, s így a rendelkezésre álló rövid idő alatt jobban taníthatunk, mintha a hallgatók befogad- hatatlan tömege árasztja el a tantermeket, rajztermeket, laboratóriumokat. A hiányok kiképzés folytatása annál veszedelmesebb, mert éppen most ijesztően nagy a hallgatók száma, melyet a numerus clausus sem fog rögtön apasztani, ha azt csak az újonnan beiratkozó hallgatókra alkalmazzuk. A hiányosan kiképzett mérnököknek olyan nagy tömegét zúdítjuk az országra, melyet később, mikor előreláthatóan jóval kevesebben keresik majd fel e pályát, nem tudunk kellően ellensúlyozni. Hivatkozhatom Németország példájára, hogy tudtommal az idei teljes tanévben csak hadviselteket bocsátanak a főiskolákra. Gondoljunk továbbá arra, hogy úgy látszik még hosszabb ideig a műegyetemi és egyetemi karhatalom lesz a legmegbízhatóbb testület a felforgató elemek féken tartására. E karhatalom aligha nem még hosszú ideig fog nehéz szolgálatot teljesíteni, s ha meg is kezdjük a tanévet, ha formálisan be is iratkoz34
