A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Évkönyve 2002-2003

In memoriam

amelyből azután három rangos intézet is alakult az ÉTI, az IPARTERV és a MATI. 1949-től vezette az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztályát. Jelentős megbízatásai közben a tervezéstől sem szakadt el. Irányította a Margitsziget újjáépítési tervének készítését. Társtervezője volt az Erzsébet téri autóbusz pályaudvarnak, az Építők Székházának. 1951-ben itthon is bekapcsolódott az oktatásba. Ekkor nevezték ki egyetemi tanárnak a Műegyetemtől kiszakított, újonnan alakult Építőipari Műszaki Egyetemre. Ebben az évben lett a Városépítési Tanszék vezetője, ahol nyugdíjazásáig, 1983-ig dolgozott. Közben 1955-ben megbízták Budapest főépítészi teendőinek az ellátásával is. 1960-ban lett a tudományok doktora. Komoly felkészültségű, a nemzetközi fejlődési tendenciákat jól ismerő szakember volt. Hallgatóinak az 50-es, 60-as években - akkor nem szokásos módon - bemutatta a korszerű európai városépítési módszereket. Tankönyveket írt a Településtervezésről, a Városépítés történetéről. Hosszú ideig vezette az MTA Településtudományi bizottságát. 1960-ban bízták meg először rektori feladatok ellátásával. 1960 és 1964 között az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, az ÉKME rektora volt. Sokat és jól dolgozó rektor volt. Egy nem könnyű korban olyan munkatársakkal dolgozott együtt, akiknek szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen volt. A kor szokásától eltérően nem a származás, a világnézet, hanem a tudást, a tehetséget tekintette első számú szempontnak munkatársai megválasztásakor.

34