A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Évkönyve 1999-2000
In memoriam
múlva a hallgatók által megbecsült oktatót a Közlekedésmérnöki Kar dékánhelyettesévé (1977-82). 1984-től 1993-ig a MÁV Vasúti Fejlesztési Intézet igazgatójának nevezték ki. Ezzel lehetősége nyílt arra, hogy a korábbi elméleti kutatásait gyakorlati mérésekkel és konstrukciós változtatások hatását elemző kísérletekkel is kiegészítse. Jól megválasztott munkatársaival korszerű pálya és futásjóság vizsgáló mérőkocsit épített, melyet a MÁV fejlesztési feladatainak megoldására jelenleg is használ. E kísérletek eredményei indították a kerék-sín kapcsolati-erők és kapcsolati-geometria mélyebb vizsgálatára, a nemlineáris mechanikai problémák igényes, ugyanakkor a gyakorlat számára kielégítő, közelítő kezelésére. Kutatásait "A vasúti kerék és sín kapcsolatának hatása a járművek dinamikai stabilitására1' c. doktori értekezésében foglalta össze. A műszaki tudomány doktora fokozatot 1992-ben szerezte meg és ugyanezen évben egyetemi tanárrá nevezték ki. Oktatási tevékenységét a MÁV-tól történt nyugdíjaztatása után is folytatta a Közlekedésmérnöki Kar Mechanika (később Járműváz és Könnyűszerkezetek) Tanszékén. Közel egy évtizedig vett részt a TMB Gépészeti és Kohászati Szakbizottságának munkájában, e feladatát is a tőle megszokott alapossággal és igényességgel végezte. Nagy lelkesedéssel vállalta el egyéb tevékenységei mellett a Váci Piarista Gimnázium fizika tanári állását, 1993-tól haláláig, ezzel tulajdonképpen szeretett "alma materébe" tért vissza. Simonyi Alfréd ízig-vérig oktató és ízig-vérig gyakorlati mérnök is volt. Sokat foglalkozott tanítványaival, fiatal munkatársaival, aspiránsaival, számon kérte az elméletileg korrekt megoldásokat, de mindig figyelmeztetett a gyakorlati szempontokra, a használhatóságra. Élete végéig képes volt új területeket bevonni kutatásaiba, így vált közlekedésmérnökből gépészmérnökké, majd fizikussá. Mint kolléga csak a legjobbakat írhatom róla, jókedélyű, színes anekdotázó, melegszívű barát volt, aki szülőföldjéhez, nemzetéhez, oktatói-mérnöki hivatásához haláláig ragaszkodott. Emlékét családján, tanítványain és barátain kívül számos könyv és egyetemi jegyzet, két tucat igényes szakcikk és egy sereg kutatási jelentés őrzi meg az utókornak. Michelberger Pál akadémikus Jármű váz és Könnyűszerkezetek Tanszék 49
