A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Évkönyve 1999-2000
In memoriam
Dr. Marcsinák Antal 1929-1999 Alig-alig van olyan tantárgy, amelyik úgy nőtt össze művelőjével, mint a "mező" szó Dr. Marcsinák Antallal. Építészhallgatók generációi nőttek fel az Ő jegyzetén, hallgatták előadásait. Most, hogy már nincs közöttünk, tudjuk értékelni őt erényeivel és hibáival, érezzük hiányát. Mint elsőgenerációs értelmiségi került az Építészmérnöki Karra, és a családi meghatározottság, az otthon szigorú szelleme végigkísérte pályáját. Gondosan őrizte egyetemi jegyzeteit, az akkori professzorok előadásainak hű és szép emlékét, és amelyekre büszke volt. A tanszék munkájába szinte az alapításától kezdve bekapcsolódott, és kezdettől fogva a mezőgazdasági építészet oktatását tartotta élete fő céljának és értelmének. Jegyzete, - amely ma is érvényes alapadatokat tartalmaz - hiánypótló alapmű. A nagyüzemek korára esett alkotó élete, de mindig tudta és hirdette, hogy a kisüzemek, a tanyák és porták, valamennyi formája a gazdálkodásnak, része az építésnek, az építészetnek. Kemény ember volt, akit szigorú erkölcsi elvek vezéreltek. A hallgatók egy része tartott tőle, de akik saját hallgatói voltak, azok megismerték, tisztelték és megszerették. Én nagyon sokat köszönhetek Neki, hiszen Tőle tanultam meg a szakma alapjait, és mindig nagy szeretettel irányított, segített pályámon. Életműve - a "mező" - maradandó, beépült az oktatásba, és a vidéki építészet, a gazdálkodó építészet jogosultságát, fennmaradását igazolja. Az örök vadászmezőkre Pegazus istállójának új építője érkezett. Dr. Makovényi Ferenc Dr. Makovényi Ferenc 43
