A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1997-1998

In memoriam

FENDLE ISTVÁN 1934-1997

1997. szeptember 20-án

bekövetkezett, amitől már féltünk: hosszú, nagy türelemmel és erőfeszítéssel viselt betegségben elhunyt kedves kollégánk és barátunk, okleveles építészmérnök, egyetemi adjunktus.

Az egyetemen elért nagyszerű eredményei után a rendkívül sokoldalú fiatal építészmérnök először az ÉTI-ben kezdett dolgozni az épületszerkezeti kutatásban, majd Egyetemünk Rajzi Tanszékén dolgozott egy évet, és onnan jött át a Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszékre 1959-ben.

A hosszú évtizedek alatt Tanszékünk valamennyi tárgyának oktatásában részt vett, de neve a Vasbetonszerkezetek c. tárggyal forrt össze.

Oktatómunkáját is meghatározta egyénisége: a hihetetlenül tiszta, világos előadói stílus és a következetesség.

Nagyon szerette a hallgatókat, és kiváló pedagógiai érzékét, igényes munkastílusát a hallgatóság is nagyra értékelte. Jelentős elfoglaltsága mellet is mindig talált időt arra, hogy egy-egy gyengébb hallgatóval órákig külön is foglalkozzon.

Az Építészmérnöki Kar fejlődése szempontjából rendkívüli jelentőségű volt, hogy Fendle István hosszú éveken át részt vállalt a Kar vezetésében. Egy ember igazi tulajdonságai, értékei akkor ismerhetők meg igazán, amikor vezetői feladat hárul rá, döntései emberek életét befolyásolják. O ezt a nagyon fontos és nehéz feladatot is a Rá jellemző nagyfokú felelősségtudattal, világos és egyértelmű bátor állásfoglalásokkal végezte, a kollégák iránti segítő szándékkal, a Kar érdekében.

Fendle István tudását jelentős épületek statikus tervezőjeként és több száz épület szakértésében is hasznosította

Tanárember esetében azonban tevékenysége elsősorban a több évtizeden át oktatott tanítványai munkájában tükröződik, meghatványozva általa a véges, rövid idő alatt végzett alkotó munkát.

65