A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1995-1996

Nyugállományba vonultak

publikációiban ezeket a félreértéseket elemezte, rámutatott azok okaira, és megmutatta, hogy a pontosan alkalmazott variációs elvek nem vezetnek ellentmondásra. Különös érdeme, hogy a Gyarmati-féle variációs elv általános érvényességére és annak alkalmazási módjaira ismételten felhívta a nemzetközi figyelmet. A tanszék oktató- és kutatómunkájának jelenleg is aktív részese, megkezdett kutatásait tovább folytatja.

DR.KORMÁNY TERÉZ az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett vegyész diplomát. Szakmai pályafutását a Távközlési Kutató Intézetben kezdte, ahol fő munkaterülete a passzív elektronikus elemek technológiája volt. Ezen munka során dolgozta ki az aluminiumoxidos elektrolit kondenzátort és annak technológiáját, amely abban az időben kiemelkedő eredmény volt, és nagymértékben megnövelte az eszköz megbízhatóságát. Ebből a témából írta kandidátusi disszertációját is. Ebben az időben alakította ki széleskörű szakmai kapcsolat- rendszerét a magyar elektronikai ipar számos kutató és fejlesztő intézetével.

1982-ben lépett be az Elektronikus Eszközök Tanszékre docensként és a félvezető technológiai laboratórium valamint a félvezetős technológia csoport vezetője volt 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig. Az évek során átvette valamennyi félvezető technológiával foglalkozó tantárgy előadását valamint teljesen megújította a Műszaki fizikai mérések c. tantárgy tematikáját: felismerte, hogy a nagy értékű vizsgáló berendezések szétszórtsága miatt a mérnök-fizikus hallgatók csak akkor találkozhatnak ezekkel a berendezésekkel és ismerhetik meg a velük végezhető méréseket, ha egyetemi mérésgyakorlataikat az adott intézetekben végzik. Ez óriási szervező munkát igényelt mind az órarend kialakításában, mind az intézetek segítőkész kollégáival való egyeztetésben.

Egyetemi előadásai élményszerűek voltak. Mindig átfogó szemlélet kialakítására törekedett hallgatóságánál: kezdetben idegenkedtek módszereitől a hallgatók, hiszen ez nem fért bele a milliónyi rész-információt sulykoló oktatási tapasztalataikba. Később azonban maguk is rájöttek, milyen fontos, ha ‘felülről’ is képesek látni egy tudományterületet. Ezért is volt népszerű mint önálló tervezések témavezetője, diploma terv konzulens vagy a doktoranduszok, aspiránsok szakmai-tudományos vezetője.

Csoportvezetőként egyéb nehéz feladatok is hárultak rá: pénzügyi forrásokat is kellett találnia az eredményes kutatómunka végzésére. Jelentős állami és ipari megbízások témafelelőse lett, publikációk tucatjai jelzik ezt a gyümölcsöző korszakot. Létrehozott a tanszéken egy új, anyagminősítő laboratóriumot Si szeletek karakterizálására, a kor legfejlettebb mérőműszereinek beszerzésével.

Fiatalabb kollégáinak folyamatosan egyengette szakmai-tudományos előmenetelét: soha nem éreztünk szakmai féltékenységet, gáncsoskodást. Együtt örült mások sikereinek, önzetlenségét a messzebbre került volt tanítványai, kollégái évek múltán is spontán örömmel köszönték meg.

Nagy türelemmel viselt súlyos betegsége nem teszi lehetővé, hogy tapasztalatait, emberi melegségét nyugdíjasként is átplántálja belénk. Kiegyensúlyozott, bölcs lénye nagyon hiányzik..

64