A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1995-1996
In memoriam
először meghívott előadóként, majd 1953-tól tanszékvezető egyetemi tanárként kimagasló érdemeket szerzett a magyarországi földmérőmémökképzés megszervezésében és tartalmi irányításában. Rövid idő alatt öt teljesen új tantárgy tananyagát dolgozta ki és jegyzetét írta meg. Tudományos eredményei elismeréseként 1952-ben külön eljárás nélkül a „Műszaki tudományok doktora” fokozatot nyerte el. A földmérőmémök-képzésnek 1959-ben Budapestre történt áthelyezése után a II. Geodézia, később Felsőgeodézia Tanszék és több éven keresztül e- mellett a Topográfiai és Fotogrammetriai Tanszék vezetésével bízták meg. Kiváló oktatói és szervezői képességeit itt tudta megfelelően kibontakoztatni. Intenzíven bekapcsolódott a Kar, majd az Egyetem vezetésébe: 1960-tól 1964-ig a Mérnöki (ma Építőmérnöki) Kar dékánjaként, majd ezt követően 1967-ig a két egyetem egyesítéséig, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektoraként. Közben rendkívüli szorgalommal folytatta tankönyvek, jegyzetek és szakcikkek írását, tíz könyve jelent meg (köztük négy egyetemi tankönyv több kiadásban). „Kiegyenlítő számítások” című könyvét angol nyelven is kiadták. Emellett magyarul és különböző idegen nyelveken mintegy száz tanulmányt publikált. Legjelentősebb tudományos eredményei: a mechanikai kiegyenlítés új elmélete, a statikai koordinátakiegyenlítés, a magyar országos felsőbbrendű háromszögelési hálózat kiegyenlítéséhez alkalmazott eljárás: a dominánspontok módszere; a Gauss-Krüser vetület magyarországi viszonyokhoz való alkalmazása és a számításokhoz szükséges képletek kialakítása és táblázatok elkészítése; nagyobb területek ábrázolása egységes vetületi koordináta-rendszerben; számos egyéb vetületi probléma megoldása; a fiktív mérési eredmények alkalmazása; a sokszögelési csomópontrendszerek kialakítása és számítási metódusa, a súlytranszformáció és ennek alkalmazása geodéziai alaphálózatok kiegyenlítésében, kéregmozgási szintezési hálózatok kiegyenlítési módszere sebességváltozások figyelembevételével, a különböző vonatkozási ellipszoidok egymáshoz viszonyított helyzetének meghatározására szolgáló elméleti vizsgálatok, stb. Tudományos eredményei elismeréseként 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1976-ban rendes tagjai közé választotta. Hosszú időn keresztül az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának elnökeként vett részt a magyar geodéziai tudományos élet irányításában. Kiemelkedő szaktudása, szorgalma, munkabírása példaként szolgált és ösztönzően hatott környezetére. Irányítása mellett tanítványai illetve munkatársai közül többen lettek professzorok, két akadémikus, tudományok doktorai, kandidátusok, kiváló mérnökök, felelős műszaki vezetők. 70 éves korában nyugállományba vonulása után is folytatta tudományos munkáját és egyetemi előadásait (utóbbiakat egészen 90 éves koráig!) A „Geodézia és Kartográfia” szaklap szerkesztőbizottságának is még hosszú időn át tagja volt. Sokáig elnökként irányította a MTESZ Aranyokleveles Mérnökök Körét. Kapcsolata az általa vezetett tanszékkel haláláig nem szakadt meg. Életművét a Kossuth Díj mellett, illetve ezt követően kormány-és miniszteri kitüntetések sora, a MTESZ Geodéziai és Kartográfiai Egyesülete által 52
