A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1993-1994

Nyugállományba vonultak

ezekkel kapcsolatos ismeretek egyetemi oktatásához fűződik. Kiemelkedő kutató, fejlesztő mérnök és egyetemi professzor. Szakmai pályáját a Pétfiirdői Kőolajipari Vállalat kutatócsoportjában Dr. Varga József professzor irányítása alatt kezdte meg. 1951-ben a Varga professzor igazgatásával szerveződött Nagynyomású Kísérleti Intézet tu­dományos osztályvezető-helyettese lett. 1964/65-ben egy évet töltött az amerikai Northwestern University-n, a Pines professzor vezetése alatt működő „Vladimir Ipatieff High Pressure Laboratory”-ban, ahol katalitikus folyamatokat tanulmányozott. Közreműködött a hazai kőolajipar legkorszerűbb finomítója, a mai MÓL Rt. Dunai Finomító elődje technológiájának tervezésében, továbbá több katalitikus kőolajipari technológia hazai bevezetésének előkészítésé­ben és ipari bevezetésében 1971-től 1974-ig a Nagynyomású Kísérleti Intézet műszaki igazgató igazgató-helyettese volt. 1974-ben a BME Kémia Technológia Tanszékén lett tudományos ta­nácsadó, 1980-tól egyetemi docens, 1990-től egyetemi tanár. Megalapítója volt „ Kőolajipari katalitikus eljárások” c. tantárgynak, amit 1968-tól kezd­ve meghívott előadóként adott elő, egyetemi docensként a „Reaktorok a kémiai technológiában” c. tárgyat kezdeményezte és adta elő. Részt vesz a külföldi hallgatók képzésére irányuló angol nyelven folyó oktatásban. Kutatóintézeti és egyetemi kutatásairól közel száz publikációban és mintegy húsz, külföldi szimpóziumokon elhangzott előadásban számolt be. Két szakkönyv társszerzője. 1993 óta a MÓL Rt. Tanácsadója. Tagja a Magyar Kémikusok Egye­sületének, a Zeolite Association magyarországi tagozatának és az amerikai székhelyű Combustion Institute magyarországi nemzeti bizottságának. Al- elnöke a World Federation of Engineering Organizations (WFEO) Mérnöki és Környezetvédelmi Bizottságának és a World Engineering Patmership for Sustainable Development (A világ mérnökeinek társasága a fenntartható fejlődésért) magyarországi ágazatának titkára DR. SZERÉMI LÁSZLÓ egyetemi docens 1927-ben született Rozsnyón, ahol 1946. övben a szlovák nyelvű gimnáziumban érettségizett. A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karán 1951-ben szerzett oklevelet. Az egyetem befejezése után a II. sz. Hídépítéstani Tanszék tanársegédje, majd 1961-től adjunktusa. 1966-ban summa cum laude minősítéssel mű­szaki doktori oklevelet szerzett, 1977-től nyugdíjba vonulásáig a Vasbeton­szerkezetek Tanszéke docense. 1965-ben az ’’Oktatásügy Kiváló Dolgozója”, 1986-ban a ’’Kiváló munkáért” kitüntetést nyerte el. Miután a Tanszék valamennyi tárgyának oktatásában igen eredmé­nyesen részt vett, a nappali-, levelező- és a szakmérnöki tagozaton a ma­77

Next

/
Oldalképek
Tartalom