A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1993-1994
Nyugállományba vonultak
vasúton, hanem az akkor Szolnokra költözött Közlekedési Műszaki Egyetemen kapott (tanársegédi) beosztást az új Közlekedésüzemi tanszéken. A következő esztendőben felvették levelező aspirantúrára és félállással az Országos Tervhivatal Területi Tervezési főosztályára került. 1956-ban néhány hónapon át főállásban a Tervhivatalban dolgozott, majd mint függetlenített ösztöndíjas aspiráns végezte tanulmányait. Az októberi forradalom után visszakerült az időközben Budapestre költözött Közlekedésmérnöki Karra s az aspirantúrájáí levelező úton folytatta. Kandidátusi disszertációját - a közlekedési ágak együttműködése témakörében - 1962- ben védte s még ugyanabban az évben egyetemi docensi kinevezést kapott a Közlekedésüzemi tanszékre. Szűkebb oktatási területe: vasúti, valamint gépjármű közlekedési üzemtan, kutatási témaköre pedig a közlekedési folyamatok tervezési módszerei, a közlekedési kapacitás kihasználási és fejlesztési problémái. Több mint húsz éven át közlekedésüzemi és gazdasági elemzést oktatott a gazdasági mérnöki szakon. A közlekedési szakmérnök képzés keretében operációkutatási és közlekedési folyamat-modellezési stúdiumokat adott elő. Szakcikkeit, szakmai előadásait, könyvrészleteit is ezekből a témakörökből állította össze. 1969-ben pályázat útján egyetemi tanári kinevezést kapott. 1965-től 25 éven át tagja, nyolc évig pedig titkára volt az MTA Közlekedéstudományi Bizottságának. Több mint két évtizeden át tagja volt a TMB építési és közlekedési, ill. a Közgazdasági szakbizottságainak. Tudományos disszertációk védésénél számtalan alkalommal volt opponens és bírálóbizottsági tag. 1953 óta folyamatosan tagja a Közlekedéstudományi Egyesületnek, ahol 1980-90 között országos társelnöki feladatokat is ellátott 1973-79 között a kar dékáni teendőit látta el. 1974-től 1987-ig a Közlekedésüzemi osztály (tanszék) vezetője, 1977-78-ig a Közlekedés- technikai és Szervezési intézet igazgatója volt. Több mint két évtizeden át tagja volt az egyetemi tanácsnak. Szakmai kitüntetései: oktatásügy kiváló dolgozója, a Közlekedéstudományi egyesület Jáky-díja, valamint Széchenyi-emlékplakettje. 1993 január 1-jén vonult nyugdíjba. DR. PÁPAI LÁSZLÓ professzor munkába lépésétől, 1949-től 1993 év végéig megszakítás nélkül a Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozott. Oktató munkáját Pattantyús Á. Géza professzor mellett kezdte meg. Az 1951-52 tanévtől már az Általános Géptan c. tárgy előadója volt. Kutatási szakterülete a pneumatikus anyagszállítás. E témából írta kandidátusi dolgozatát. Évtizedekig szakértői tevékenységet folytatott a Gabonaipari Kutató Intézetben. A Vízgépek tanszéken a fenti szakterület kutatói és oktatói munkáját irányította, egészen 1965-ig, amikor kinevezték az általa alapított Vegyipari Géptan Tanszék vezetőjévé. A Vegyészmér72
