A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1991-1992
In memoriam
A Lausanne-i Műszaki Egyetemen jó munkájának eredményeként 1980- tól ösztöndíját többször meghosszabbították. Ott nyerte el a doktori fokozatát "Wettability of Low Energy Surfaces" című értekezésével. E tárgykörből Lausanne-ban előadás sorozatot is tartott. Az Amerikai Egyesült Államokban három hónapos vendégtanári munkája a jövő évben kezdődött volna. Szerénysége, mindig toleráns, segítőkész embersége önmagával, munkájával szemben kemény szigorúsággal párosult. Három idegen nyelven volt előadóképes. Kutatómunkája egyenértékűen kiterjedt a termoanalítika és a környezetvédelem különböző fejezeteire. Eredményeit esetenként munkatársaival közösen publikált 12 folyóiratcikk őrzi és 20, nagyobbrészt külföldi konferenciákon elhangzott előadásban kerültek ismertetésre. Ezek alapján kandidátusi értekezésének megírása folyamatban volt. Oktató munkája a nappali hallgatók esetében is három karhoz kötötte. A "Vízkémia és technológia" tárgyat előadta a postgraduális képzés keretében is. A térítéses oktatásban a "Technical Chemistry" és a "Chemical Technology" tárgyak helyettes előadójaként vett részt. E mellett a közelmúltban két különböző mérnöki továbbképző kurzusnak is társszerzője volt. Gábor tíz éve tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. Emberségét mi sem jellemzi jobban, hogy ennek a minősíthetetlen ismeretnek emberi kapcsolataiban nem volt nyoma, hacsak utolsó percig fokozódó munkaintenzitása, családjának hűséges szolgálata utólag nem tekinthető annak. DR. PÁRKÁNYI MIHÁLY 1924-1991 Elhuny Dr. Párkányi Mihály a BME Épületek Szerkezetei és Berendezési Intézetének egyetemi tanára. Pályáját a Lakótervnél kezdte, ahol 1949- 57 között tervező építész, majd az Országos Műemlék Felügyelőségnél dolgozott 1962- 69-ig. Az MTA Természettudományi Főosztályának tudományos főmunkatársa 1970-től. 1974-ben került a Műegyetemre tudományos főmunkatársként. A műszaki tudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1965- ben, "A modulkoordináció alapjai" c. disz- szertációjával, a műszaki tudományok doktora fokozatot 1971-ben, "A vasgyártás elmélete" c. értekezésével szerzi meg. 55
