A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1991-1992
Az 1991/92. tanév története
külön napirendi pontként is megtárgyalta, illetve áttekintette a karközi és egyetemközi oktatás helyzetét. Megállapították, hogy az Egyetemi Szövetség Egyesülés megalakulása a PHARE és egyéb pályázatok elnyerése, az elsősorban posztgraduális képzés keretében beindult, vagy az előkészítés stádiumában lévő új szakok: menedzser-gazdasági mérnökképzés, az ennek nemzetközi igényt is kielégítő formája, az MBA /Master of Buisness Administration/ képzés, az Er- tékelemző, az Ipari Formatervező, a Minőségszabályozási stb. szakmérnöki szakok, a termékfejlesztő mérnökképzés mind-mind az egyetemek, illetve karok közötti képzés fontosságát bizonyítják. A végzett mérnökök szervezett oktatási formában történő továbbképzése, a nappali tagozaton folytatható hároméves doktoranduszképzés 1991 őszén beindult. Első értékelésére a tanév végén került sor. Az Egyetemi Tanács a képzés tapasztalatait egyértelműen kedvezőnek ítélte. A felmerült problémák az ideiglenes szabályzat és a tantervi irányelvek alapján megoldhatók. Végleges formájának kialakításához azonban szükséges megvárni a felsőoktatási törvényt és az új tudományos minősítési rendszer megjelenését. Addig is szükségesnek tartja a Tanács a doktoranduszképzés és az egyéb továbbképzési formák kapcsolatának áttekintését és a finanszírozás lehetőségeinek végiggondolását. - A jelentkezések alapján az 1992/93. tanévben kb. 200 I. éves doktorandusszal számolhatunk. Az előző évihez képest csökkent, de a tavalyinál kisebb mértékben a mérnöktovábbképző intézeti tanfolyamok száma: 164-ről 153-ra. Ebből változatlanul 4 tanfolyamot külföldiek részére szervezett az Intézet. A tanfolyamokra 4383 fő /közülük 84 külföldi/ iratkozott be. A gazdasági élet nehézségei a jelentkezők számának csökkentésében is megmutatkoztak. Bár az adatok szerint a Mérnöktovábbképző Intézet tanfolyamainak és résztvevőinek száma csökkent, az Intézet alkalmazkodott az új körülményekhez, és saját bevételeiből talpon tudott maradni. Az Intézet tanfolyamaira jelentkezettek körében strukturális arányeltolódás mutatkozott: a korábban főleg nagyvállalatoktól érkező hallgatók helyett zömében kis- és középvállalatok küldték dolgozóikat. Erre példa, hogy a mindig nagy mémöklétszámot beiskolázó Magyar Államvasutak, a Honvédség lehetőségei erősen csökkentek, így szakembereiknek jelentkezése is. Az ún. HM célképzés25
