A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1990-1991
In memoriam
MESSINGER GÉZA 1919-1990 Közel 40 éven át épületszerkezettant "oktatott". 1942-ben, még egyetemi hallgatóként, mint díjas gyakornok került Arvé Károly professzor mellé. Egy év múlva már tanársegéd, 1953-ban kinevezik egyetemi docenssé. 1980-ban, sorozatos szívinfarktusok után orvosi javaslatra ment nyugdíjba. Két év elteltével kapta meg címzetes tanári kinevezését, mely már nagyon régen megillette volna. Az egyetemen eltöltött évek alatt, oktatói-nevelői munkája során az épület megjelenésére és annak funkciójára, az épület műszaki megoldásának összhangjára, az épületszerkezetek korrekt kialakítására fektette a hangsúlyt. Oktatóként elsősorban a nyílászáró szerkezetekkel, az épületek kiegészítő és felszerelő szerkezeteivel foglalkozott. Előadásaira, az utolsó alkalomig, mindig külön készült; szokásává vált, hogy az előző előadás utolsó mondatával indította a következőt. Vizsgái legendásak voltak: egy-egy konkrét feladat jó megoldását, a konstrukciós készség megnyilvánulását várta el, és nem a bemagolt csomópontok lerajzolását. Megkívánta, hogy a hallgatók, a rajztudás mellett, a megoldás hogyanját, célszerű módjait is ismerjék. Számos egyéb tevékenységet is folytatott. Egyike volt az utolsó bejegyzett építőmesternek. Ilyen irányú gyakorlatát a családi építőipari cégnél szerezte, és a kivitelezés iránti vonzódását mindvégig megőrizte. Pályája elején különösen sokat tervezett, majd később - haláláig - számos szakkönyvet és egyetemi jegyzetet írt és lektorált. Tervezői korszak után építőipari kutatásokkal, szabványosítással, minőségvédelemmel foglalkozott. De a fő tevékenység mindvégig a műszaki szakértés maradt: szak- véleményeinek száma többszázra tehető. A nyugdíjba vonulás után szakmai munkáját továbbra is nagy energiával folytatta az ÉTÉ alapítótagjaként, a Kivitelezési Szakosztályban szélesítette irodalmi és szakértői tevékenységét is. Utolsó szakvéleményét hat héttel a halála előtt fejezte be. Nehezen viselte el, hogy az egyetem a nyugdíjazás utáni években egyre inkább elfelejtette, de három fiú unokája és a számtalan tanácsot kérő cég és magánszemély enyhítette ezen való bánkódását. Élete során sok mellőzés érte, mind az előléptetéseknél, mind a kitüntetéseknél hátrányára volt elkötelezett kereszténysége. Boldog volt, hogy - bár már halálos betegen - megérte a szabad választásokat; fájlalta, hogy már nem lehet részese az egyetem és az építészképzés átalakításának. 49
