A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1988-1989, 1. kötet
In memoriam
DR. PETZ RUDOLF 1921-1988 Csepeli munkásszülők gyermeke, aki középiskolái elvégzése után 1936-ban kőműves tanoncként dolgozott, majd 1940-ben elvégezte a felsöépitő ipariskolát. 1940-44 között tervező irodákban technikusként és kivitelező vállalatoknál épitésvezetőként dolgozott Budapesten és Nagybányán. Hároméves orosz hadifogság után, 1948-tól tervező irodában vállalt munkát /IPARTERV/, időközben elvégezte az esti egyetemet, és 1955-ben építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Már 1953-tól kapcsolatba került az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékkel üzemi programok kidolgozása sorén, majd 1959-től adjunktusi munkakörben, teljes állásban a tanszéken dolgozott. Komoly szakmai felkészültséggel és nagy tervezői gyakorlattal rendelkezett, s mind munkatársai, mind az oktatott hallgatók körében elismerést szerzett. Emberi tartása, szerény, de seéitőkész magatartása a tanszéki oktató- és nevelőmunkét egyaránt jól szolgálta. Az oktatás mellett eredményes kutatómunkát végzett, s 1960-ban egyetemi docensi kinevezést kapott. Szakmai alkotó munkáját egyetemi évei alatt is jelentős üzemek megépítése fémjelzi /Tiszamenti Vegyiművek, Szolnok; Budapesti Epü- letelemgyár; Dunaújvárosi Épületelemgyár; Belkereskedelmi Szállítási Vállalat gépkocsi forgalmi telepe, Budapest; Karcagi Malom szociális épülete stb./. Kiváló szervezőképessége, irányitó,- összefogó tevékenysége e munkák során is nagy szakmai tudással párosult. Gyorsan és célratörően dolgozott, nagyon sok munkát vállalt. 1976-tól, szívműtétje miatt, csökkentenie kellett munkatempóját. Tudományos tevékenységét folytatta, 1977-ben egyetemi doktori cimet szerzett. Tudományos témája a vegyiművek telepítésének építészeti kérdései voltak. 1977—tői rokkant nyugdíjasként is tovább segítette a tanszék oktató-nevelő tevékenységét.
