A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1984-1985, 1. kötet

In Memoriam

Az általános iskdáit Csücszentléleken , középiskoláit a Csíkszeredái gimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányait 1938-ban a bukaresti műegyetemen kezdte el, majd 1940-től Egyetemünkön folytatta, ahol 1943-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett.

Oktatói pályafutását 1948. november 1-én kezdte el műegyetemi tanársegédként az Elektrokémiai Tanszéken Dr. Lányi Béla professzor vezetésével. Később adjunktusnak nevezték ki, és 1957 őszétől a Kémiai Technológia Tanszék oktatója, az Elektrokémiai Csoport e- gyik vezetője lett. E munkája mellett 1948-1951 között kutatóként a Fémipari Kutató In- tézeben is dolgozott.

Az új iránt igen fogékony volt. Elektrokémiai és technológiai, korrózióvédelmi kutatásai mellett korán felismerte a nukleáris hasadó anyagok kémiai technológiájának, valamint az izotóptechnikának jelentőségét. Tudását külföldön is gyarapította. 1964 május végétől egy évig Belgiumban a Genti Állami Egyetem Magkémiai Intézetében dolgozott. Hazatérte után tudását nemcsak a vegyészmérnök, hanem a gépészmérnök-hallgatóknak is igyekezett átadni. Haláláig a vegyészmérnök-hallgatók Korrózióvédelem című tantárgyát oktatta, és jelentős szerepe volt a Magkémia szakmémökképzésben és az izotóp technikai tanfolyamokon.

Aktívan résztvettmint tag a Magyar Tudományos Akadémia Radioanalítikai Bizottságában, Radiokémiái Bizottságában és a Vegyészrménöki Kar Magkémiai Bizottságában.

Munkájának elismerését több kitüntetés jelzi. 1956-ban a Munka Érdemérem, 1968-ban a Honvédelmi Érdemérem, 1971-ben a Felsőoktatás Kiváló Dolgozójakitüntetésben részesült. 1974-ben a BME törzsgárda arany fokozatát adományozták részére.

Zöld Ernő közvetlen, szeretetreméltó, nyugodt, megfontolt, segítőkész kolléga volt, aki korábban tanszéki szakszervezeti bizalmiként is sokaknak segített.

Emlékét kegyelettel őrizzük; munkássága tovább él tanítványaiban.

58