A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1984-1985, 1. kötet

In Memoriam

Barátai, kollégái, tanítványai utolsó útján elbúcsúztak tőle, de emberséges, áldozatkész egyéniségét emlékként megőrzik. KÖNIG ALADÁR /1919- 1984/ Közvetlen gépészmérnöki diplomája megszerzése után, 1942-ben került a Műegyetem fizika tanszé­kére Pogány Béla professzor tanársegédjeként. Be­kapcsolódott a tanszéken folyó kísérleti munkába, részt vett az ország különböző vidékein végzett szeizmikus mérésekben. . Később a vákuumpáro­logtatással előállított akusztikai és optikai eszkö­zök kialakítása lett fő feladata. Jelentős eredmé­nyeket ért el a dinamikus vákuumrendszerek fej­lesztésében, az, ezen a területen felmerült elvi és gyakorlati problémák megoldásában. Az ötvenes években a tanszéken folyó magas színvonalú vá­kuumtechnikai kutató-fejlesztő munkában játszott meghatározó szerepet. Az ő fordításában jelent meg magyarul a vákuumtechnika alapvető műve: Dushan kézikönyve. Gyakran idézett jegyzetei a Mérnöki Továbbképző Intézet tanfolya­main elhangzott előadásait tart-almazzák. Munkásságának nemzetközi elismerést szakfo­lyóiratokban közölt cikkei szereztek. Alkotó tevékenységének csupán egyik oldala volt a szakmai munka - 42 éven keresztül nemcsak művelte, de oktatta is a fizikát. Tantermi gyakorlatokat vezetett villamos- és gépészkari hallgatók számára; szervezte és irányította a hallgatói méréseket; új és új méréseket dolgozott ki és valósított meg; jegyzetek formá­jában jelentette meg a mérési praktikumot. A változó oktatási feladatok szinte mindegyi­kével kapcsolata volt, tudásából tellett mind az alapozó fizika különleges igényeire, mind a felső évfolyamoknak szóló elméleti fizika előadásokra. Lelkiismeretesség, kikezdhetetlen türelem és igényesség voltak személyiségének meghatá­rozójegyei. Igényesség elsősorban saját munkáival szemben, ami eleve korlátozta közle­ményeinek terjedelmét — írásai így lettek szűkszavúak, feszes szerkezetűek. Lelkiismere­tessége és igényessé ^együtt eredményezték, hogy inkább veszni hagyta évek munkáját, de kiforratlanul, befejezetlenül nem adta ki a kezéből. Magától értetődőnek tartotta, hogy ezekkel a tulajdonságokkal mások is rendelkeznek, így aztán egy-egy vizsga órányinál is hosszabbra nyúlhatott, hiszen a hallgatás mögött csak ideiglenes zárlat lehet, tehát időt 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom