A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1984-1985, 1. kötet

In Memoriam

Dr. HÉ BERGER KÁROLY /1928 -1984/

A Dr. Héberger Károly haláláról szóló értesítés munkatársait, akik aggodalommal hallották a kegyetlen betegség gyors elhatalmasodásának híreit, nem érte váratlanul ugyan, mégis szívszoritóan megdöbbentette. Igazgatásának idejére esett a hagyományos könyvtári szolgáltatások megújulása, a könyvtári munka korszerűsítésének — sok szemléleti és anyagi buktatóval terhes — útkeresése, a könyvtár oktatásban vállalt szerepének megfogalmazása, az országos közművelődési program feladatainak könyvtári megvalósítása, a felsőoktatási reformtörekvések könyvtári eszközökkel való segítése. Dr. Héberger Károly felismerte a feladatokat, soknak elébe is ment, s ha nem sikerült is minden nehézséggel megbirkóznia, kezdeményezéseivel, részeredményeivel, szívesen vállalt véleménynyilvánításaival mindenkor késznek mutatkozott az optimális megoldásokra.

Pedig nem készült könyvtárosnak. Munkásszülők gyermekeként született Párizsban ahová a hazai munkanélküliség kényszerítette ki műszerész édesapját. Hazatértük után maga is munkásnak állt, s amikor elvégezte az Állami Felső-Ipariskolát, a gyár rajzasztala mellé ment vissza, egy életre jegyezve el magát a műszaki ismeretekkel. Magánúton gimnáziumi érettségit, majd 1947-ben sikeres műegyetemi felvételi vizsgát tett. 1951-ben szerezte meg gépészmérnöki oklevelét. Ennek birtokában először az Állami Műszaki Főiskolán, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen vállalt oktatómunkát, s bár 1953-ban az Oktatásügyi Minisztériumba szólították, s itt az új egyetemek létesítésével kapcsolatos műszaki és tantervi feladatok sok energiáját kötötték le, volt ereje a műegyetemi gépészkari levelező oktatás kérdéseivel foglalkozni, az oktatásból is részt vállalni.

1963. szeptember 1-én került a BME Központi Könyvtárának élére.

Ezután sem tagadta meg mérnök voltát. Jegyzeteket, nívódijra érdemesített tankönyvet írt, oktatott és vizsgáztatott, módszertani kérdések foglalkoztatták, oktatástechnikai megoldásokat kutatott. Könyvtárigazgatói beosztását azonban felelősen fogadta; szorgalmas napi munkával mélyült el az új szakma kérdéseiben. Csakhamar felismerte, hogy a könyvtári munkára a mérnökképzés színvonalának emelésében is jelentős feladatok várnak.

50