A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1982-1983, 1. kötet
Nyugállományba vonultak
Dr. Istvánfy Gyula egyetemi docens a gépészmérnöki oklevelének megszerzése után, 1946-ban került a Villamosgépek és Mérések Tanszékre. Ipari megbízások és a Ganz Villamossági Gyárban végzett ipari gyakorlatok kapcsán az erősáramú villamos mérések szakterületen kezdett el dolgozni. Előadta a Villamosgépek, a Villamos mérések, Villamosgépek mérése, Erősáramú átalakítók mérése c. tárgyakat. Az utóbbi két tárgy elméleti és gyakorlati anyagának kialakítása a nevéhez fűződik. 1960-ban védte meg kandidátusi disz- szertációját, amelynek témája a szinkrongépek közvetett melegedési mérésének analízise volt. Kutató munkája során eredményeket ért el az áramváltók hibajavítása, az összegező áramváltók, az egyenáramú gépek paramétereinek, armatúra-reakciójának és konstrukciójának vizsgálata területén. Éveken át vezette a villamosgépek melegedésének számításával foglalkozó tanszéki csoportot. Az elért új eredmények gyakorlati alkalmazásra is kerültek a különböző hűtési rendszerű aszinkron gépek melegedésszámításában. Különböző területekről 22 szakcikke jelent meg, amiért 1975-ben megkapta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Zipemovsky-díját. Az 1950-1980. közötti időszakban 14 féle egyetemi jegyzetet írt, az 1953-ban megjelent Villamosgépek mérése c. tankönyvéből mérnökgenerációk sora ismerkedett meg a villamos mérések és a villamosgépek mérésének a szakterületével. Publikációs tevékenységét folytatva jelenleg az Erősáramú átalakítók mérése c. tankönyvének sajtó alá rendezésén dolgozik. Kákonyi István egyetemi docens, festő-és szobrászművész 1917-ben született Kalocsán. Korán felfigyeltek átlagon felüli tehetségére és ezért a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be, melyet 1944-ben végzett el, és festőművész-rajztanári oklevelet szerzett. Az akkori József Nádor Műegyetem Rajzi Tanszékén 1951 -ben vállalt tanársegédi állást,és ez időtől megszakítás nélkül teljesítette hivatását a Tanszéken. A Tanszék oktatási munká-. jában kiváló pedagógiai érzékkel és szakmaszeretettel vesz részt kezdettől fogva, és az építészmérnökök százai köszönhetik rajzi tudásukat odaadó és fáradtságot nem ismerő munkájának. A festőművészi munkásság mellett a szobrászat terén is nagy tehetségről tett tanúbizonyságot, szobrászként a Hunyadi Lovasszobor pályázat nyertese és sok köztéri szobor alkotója. Festményeit—szobrait több kiállításon szerepeltette sikerrel. A Tanszék plasztikai részlegének vezetését kezdettől fogva végezte. A mintázási és kom- pozíciós feladatok kapcsán adta át gazdag művészeti tapasztalatait. Az épületeken alkalmazott képzőművészeti alkotások iránti érzékét gyakorlati feladatai során fejlesztette a legmagasabb fokra. Nemcsak a mintázás, de a tűzzománc oktatását is vállalta, ez a művészeti ág a munkássága és kezdeményezése révén virágzott ki a Tanszéken és találta meg helyét az építészoktatásban. Kákonyi István kiváló pedagógusként az Egyetem és a Kar életének színes egyénisége, aki maradandó emléket hagy az utókorra. 84
