A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1982-1983, 1. kötet

In memoriam

Dr. WEICHINGER KÁROLY (Győr, 1894. X. 12. - Budapest, 1982. II. 20.) Dr. Weichinger Károly Kossuth-díjas építészmérnök, nyugalmazott egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa 1982. február 20-án, 88 éves korában el­hunyt. Temetése március 8-án volt a Farkasréti temető­ben. 1922-1945. között az Iparművészeti Főiskola építész ta­náraként, 1945-1947-ig a BME Városépítési Tanszékének vezetőjeként végzett jelentős munkát. 1947-1969-ig az Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékének vdt a tanszékvezető professzora. Kiemelkedő építész egyéniség volt. Életművével kivívta a magyar építészek tiszteletét és nagyrabecsülését, akik nagyhatású, jeles oktatójukat gyászolják. Meghatározó szerepe volt az építészeti közéletben is. A Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagjaként nemcsak nyugdíjazásáig, hanem szinte halála napjáig részt vett hazánk, de főképpen fő­városunk arculatának kialakításáért folyó szakmai vitákban, országos szintű testületek munkáiban. Jelentős volt építészeti tevékenysége is. Kiemelkedő munkái között szerepel a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium, a győri templom, a pécsi pálosrendi templom, az 1940. évi New-York-i világkiállítás magyar pavilonja. Számos tervpályázatnak volt nyertese. Ezek közül nem valósulhatott meg például a Budapesti Központi Városháza /1940/, a Budapesti Vigadó újjáépítésére és bővítésére tervezett nagy hangversenyterem /1958/. Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom