A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1979-1980
In Memoriam
VÁRADY JÓZSEF Pétervásár 1923. X. 21. - Budapest 1979.11.12. A halál, a búcsú az élet természetes — talán legtermészetesebb — velejárója és mégis mindannyiszor megdöbbenünk ha jó báratunkra kerül a sor, és különösen megdöbbenünk, amikor még aránylag fiatal, ereje teljében lévő kolégánkat ragadja el hirtelen a halál, olyant, akitől mint Várady Jóskától is, még hosszú és tartalmas éveket és sok szép és értékes tudományos eredményt vártunk volna. Nem volt könnyű és sima az az életpálya, amelyen Várady Jóskának végig kellett menni, hogy végülis a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa — hadd tegyem hozzá: megbecsült adjunktusa — lehessen. Várady Jóska 1923-ban született parasztcsalád öt gyermeke egyikeként. Elemi iskolai tanulmányainak befejezése után tanoncnak ment és patkolókovácsként szabadult. Ezután több éven át, egészen 1946-ig hol mezőgazdasági géplakatosként és gépkezelőként, hol szeszgyári munkásként dolgozott. Közben szorgalmasan tanult és előbb szeszgyárvezetői oklevelet szerzett, majd 1942 és 1944 között magántanulóként elvégezte az akkori idők polgári iskoláját. 1946-1953 között a Mezőkémia dolgozója volt. Munkája mellett elvégezte a gimnázium felső négy osztályát és leérettségizett. 1947-ben, 24 éves korában iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetemre, de még ekkor sem rögtön vegyészhallgatónak, hanem előbb egy éven át bölcsészi tanulmányokat folytatott. Vegyészi tanulmányait végülis 1953-ban fejezte be, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett vegyészi oklevelet. Tanulmányai honorálásaképpen munkahelyén 1950-ben szeszfőzőből vegyésztechnikussá lépett elő, majd diplomájának megszerzése után 1 éven át üzemmérnökként dolgozott az Egyesült Izzóban. 1954-ben került tanársegédként tanszékünkre. Úgy gondolom, Várady Jóska sok barátja előtt, akik ma utolsó útjára elkísértük, sem volt ismeretes az a küzdelmes életút, amely őt közénk vezette, mert szerénységében ezzel sohasem hivalkodott, nem kívánt magának ebhői semmiféle előnyt szerezni. Átlagon felüli munkabírású kolléga volt, nagyon sokat dolgozott. Akár oktatásról, akár kutatásról, akár egyéb feladatok elvégzéséről volt szó, Jóskára mindig lehetett számítani; lelkesen lelkiismeretesen, időt és fáradságot nem kiméivé végezte dolgát. Hogy tanszékünkön a vegyszerellátás a rengeteg nehézség ellenére végülis mindenkor lényegében kielégítő volt, azt nem ütolsó sorban Várady Jóskának köszönhettük és köszönhetjük. 48
