A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1978-1979
Nyugállományba vonultak
molt be. Széleskörű társadalmi munkát végzett: pedagógus szakszervezeti titkár volt, majd a BME-n szakszervezeti aktivista. Az OM Idegennyelvi Szakbizottságának alakulástól kezdve tagja volt. A TIT Nyelvoktatási Szakosztályának vezetőségi tagjaként jelenleg is tevékenykedik. Széleskörű szakmai és társadalmi tevékenységéért, valamint jó vezetői munkájáért többször részesült elismerésben. Számos kitüntető oklevél és rektori dicséret mellett kétszer kapta meg az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, mégpedig 1967-ben és 1974-ben. Az utóbbit az orosz nyelvoktatás Magyaroszágon történt bevezetésének 25. évfordulója alkalmából nyerte el. A TIT budapesti szervezetében végzett kiváló munkájáért 1976-ban Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. 1978. december 31-én történt nyugdíjazása alkalmával a Kiváló Munkáért kitüntetés tulajdonosa lett • Dr. Tettamanti Károly egyetemi tanár, a kémiai tudományok kandidátusa 1912-ben született Makón. 1936-ban a Budapesti Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. 1935-től 1939-ig a világhírű Zemplén Géza professzor munkatársaként a Szerves Kémia Tanszéken dolgozott, mint gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus. Itt a fiavon glükozidok szerkezetét kutatta. 1939-től 19454g az Alkaloid Vegyészeti Gyár büdszentmihályi (ma Tiszavasvár) részlegének üzemvezető főmérnöke. 1946-tól 1948-ig a Jóvátételi Hivatal tervező mérnöke. 1949-től 1952-ig a Központi Biokémiai Kutató Laboratórium igazgatóhelyettese. Ebben a minőségében részt vett a hazai antibiotikum kutatás megindításában és a debreceni penicillingyár létesítésében. 1952-től 1961-ig a Szerves Vegyipari Kutató Intézet igazgatója. 1951-től mint meghívott előadó, majd 1955-től a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyipari Műveletek és Gépek (1966-tól Vegyipari Műveletek) Tanszéke vezetőjeként, egyetemi tanárként (1961-ig félállásban) igen komoly úttörő szerepet vállalt az oktatásban. A tanszék kollektívája az ő lelkes, energikus irányításával és személyes részvételével tervezte meg és hozta létre a korszerű vegyészmérnökképzésben nélkülözhetetlen félüzemi vegyipari műveleti laboratóriumot. A tananyagot igen gondos és körültekintő munkával — sokszor az oktatás követelményeit messzemenően meghaladó igényességgel — fejlesztette tovább. Kutatási tevékenységét ipari gyakorlatához kapcsolódóan az 50-es években elsősorban az extrakció területén bontakoztatta ki. Gazdag tapasztalatait hasznosítva szívesen foglalkozott közügyekkel, az Egyetemi Tanácsnak is néhány évig tagja volt. A Kar reformbizottságának az élén sokat tett a képzés korszerűsítéséért. 1977. juniús 30-ig állt a Vegyipari Műveletek Tanszék élén, 1977. december 31-én vonult nyugalomba. Munkáját jelenleg is folytatja; elsősorban tudománytörténeti kérdésekkel foglalkozik. 56
