A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1975-1976

Nyugállományba vonultak

tett építészetelmélete és egyetemes építészettörténete, amely németül is megjelent trilógia formájában — az ország határain túl is visszhangra talált, és az egyetemes szocialista tudomány értékévé vált. Irodalmi megnyilatkozásainak száma százakkal mérhető, gazdag és sokszínű oevrejét sajátosan színezi irodalmi ihletettségű — ugyanakkor a század első felének politikai, társadalmi és művészeti életéről is számtalan hiteles és történeti értékű reflexiót tartalmazó - önéletrajza.

Életművének értékét — többek között — akadémiai rendes tagsága, valamint Kossuth díja, Ybl díja és Herder díja fémjelzik. 1976. január 1-én történt nyugdíjaztatása valójában formális határköve életének, amelyet ugyanaz jellemez változatlanul, ma is, mint annak előtte, s aminek szentelte: töretlen munkakedvvel, egyazon meggyőződéssel végzett becsületes munka a magyar építészet igaz útjának felleléséért.

Schopp János docens 1910. május 26-án született Budapesten. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett matematika-ábrázoló geometria szakos középiskolai tanári oklevelet 1934-ben. 1948-ig biztosítási matematikusként dolgozott, 1948-tól 1951-ig a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium tanára, ill. igazgató-helyettese. 1951-ben nevezik ki tanársegédnek a BME Ábrázoló Mértan Tanszékére, majd 1953-tól nyugdíjazásáig a Gépészmérnöki Kar Ábrázoló Geometria Tanszékének docense.

Oktatási munkáját mindenkor tárgyának szeretete, alaposság, pontosság és nagyfokú lelkiismeretesség jellemezte. Jegyzetein kívül egy igen széles körben ismert szakköri füzetet is írt Kúpszeletek címmel. Tudományos munkásságot a diszkrét-, ill. kombinatorikus geometria területén fejtett ki, főként geometriai egyenlőtlenségekkel, lefedési, ill. elhelyezési problémákkal foglalkozott. Magyar- és idegennyelvű dolgozatai a témával foglalkozók körében komoly érdeklődést váltottak ki, hazai és külföldi szerzők számos helyen hivatkoznak eredményeire. Témaköréből sok feladatot és feladatmegoldást jelentetett meg különböző folyóiratokban, több szellemes feladatát a svájci Elemente dei Mathematik c. folyóirat közölte.

Szalontai László oki. mérnök, egyetemi adjunktus mintegy másfél évtizedes mérnöki gyakorlat után lett egyetemi oktató. A magyar földmérőmémök-képzés egyik úttörője volt. 24 éves egyetemi tevékenysége alatt számos szaktárgyat oktatott, és részt vett a Felsőgeodézia Tanszék tudományos kutatási és gyakorlati munkáiban is. Nagy szorgalommal és hozzáértéssel végzett példamutató lelkiismeretes munkássága elismeréseként az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Térképészet Kiváló Dolgozója és a Honvédelmi érdemérem kitüntetésekben részesült. Nyugállományba vonulásával kapcsolata nem szakadt meg az oktatással, nyugdíjasként a Felsőgeodézia Tanszék dolgozója maradt.

49