A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1975-1976
Az 1975/76. tanév története
képes a tantermek üzemeltetésében jelentkező zavarokat rövid idő alatt elhárítani. Miután oktató munkánk eredményeit a hallgatók és oktatók munkakörülményei nagymértékben befolyásolják, a jövőben az oktatás tartalmi és módszertani fíjlesz- tése mellett súlyt kell helyezni az anyagi feltételek és ezen belül is a teremellátottság és teremfelszereltség kérdéseire. A tanulmányi helyzet az elmúlt tanévben az eddigi években megnyilvánuló tendenciáknak megfelelően változott. A nappali tagozatos hallgatók tanulmányi eredményüket tekintve polarizálódtak. Az 1975/76. tanév 1. félévében a kitűnő és jeles eredményt elérő hallgatók aránya az 1974/75. tanévhez képest 0,6 %-kal, (6,5 %-ról) 7,1 %-ra növekedett. Sajnos az elégtelennel és halasztással rendelkezők száma is növekedett, mégpedig 3,6 7<rTÓl 4,9 %-ra. Igen jelentős, mintegy 50 %-os volt a rektori ismétlővizsgát kérők számának emelkedése. A jó eredményt elérők számának növekedése oktatásfejlesztési tevékenységünkre, az elégtelen rendűek arányának növekedése pedig a kedvezőtlen beiskolázási helyzetre és bizonyos mértékig a tanulmányi fegyelem megszilárdítása érdekében tett intézkedéseinkre vezethető vissza. A fizikai dolgozó szülők gyermekei eredménye elmarad az egyéb származású magyar hallgatók eredményeitől: kitűnő és jeles 5,3 % a 8,3 %-kal szemben, elégtelen és halasztó 5,4 % a 4,2 %-kal szemben. A különbség különösen az első évben szembetűnő, míg pl. a IV. évfolyamon a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek tanulmányi eredménye összességében már megközelíti az egyéb kategóriába eső hallgatók eredményét. (3,50-nél jobb átlagot 55,5 % ért el az 59 %-kal szemben) Az elmúlt tanévben a korábbi elgondolásokkal ellentétben — az árváltozásokkal összefüggő 60 Ft-os pótléktól eltekintve — nem került sor a szociális támogatásra vonatkozó központi intézkedés kiadására. Ezért, valamint az időközben bekövetkező ár- és bérváltozások következtében a hallgatók szociális helyzete romlott. Mivel a hallgatók szociális ellátottságának színvonalát mutatja a kollégiumi elhelyezés aránya is, itt kell szólnunk a hallgatók kollégiumi elhelyezésének lehetőségeiről. A kollégiumi férőhelyek száma a korábbinál jobb körülmények megteremtése érdekében kismértékben csökkent, a kollégiumban csaknem teljes létszámban elhelyezendő hallgatók (külföldiek, szakmunkások) száma viszont növekedett, igy tehát tovább romlott a magyar hallgatók kollégiumi elhelyezésének lehetősége. Jelentősen módosult a külföldi hallgatók beiskolázási aránya az egyes karokon, ennek következtében az Építőmérnöki Kar kollégiumában jelentkeztek nehézségek. Jelenleg az összes nappali tagozatos hallgató 42 %-a lakik kollégiumban, ez az arány a magyar hallgatókra vonatkoztatva csak 37,4 %. Az októberi adatok szerint a budapesti karokon tanuló magyar hallgatók (7083) 49,5 %-a (3510) vidéki, közülük 842 főt (24 %) nem tudtunk kollégiumban elhelyezni. Itt jegyezzük meg, hogy a felsorolt és más, itt nem részletezett okok, valamint a beiskolázási létszámokban mutatkozó egyenlőtlenségek miatt egyre inkább el kell térnünk a nevelési szempontból igen helyes kari kollégiumi elvtől. (így pl. az Építőmérnöki Kar kollégis17
