A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1974-1975
In memoriam
egykori szlovák luteránus templom építészeti és festészeti értékeiben, akkor emlékezzék arra, hogy a fenntartási munkákhoz Láng Gertrud fotogrammetriai felvételei és kiértékelései adták a tervezési alapot. LŐRINCZ PÁL (1908-1974) Lőrincz Pál egyetemi docens 1908-ban, Székelykeresztú- ron született. Középiskolai tanulmányait a budapesti IV. kerületi Reáliskolában, egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán végezte és 1931-ben matematika, ábrázoló geometria és fizika szakokból középiskolai tanári oklevelet nyert. A Budapesti Műegyetem Ábrázoló Geometriai Tanszékén 1931-től 1940-ig tanársegéd volt, majd 1950-ig a budapesti VIII. kerületi Vörösmathy Mihály gimnáziumban tanított. 1951-ben országos függetlenített szakfelügyelőként működött, majd 1952-ben docensi kinevezést nyert egyetemünk Ábrázoló Mértani Tanszékére. Ettől kezdve haláláig az építészmérnök hallgatóságnak adta elő az ábrázoló geometriát. A felszabadulás után a szakérettségis tanfolyamok szervezésébe és oktatásába az elsők között kapcsolódott be. Ábrázoló geometria órákat tartott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és évekig vett részt az átképzéssel szakosító tanári tanfolyamok munkájában. Irányításával alakult ki a szakközépiskolák ábrázoló geometriai tananyaga. Minden középfokú iskolatípus számára tankönyvet írt. Egyetemi tankönyvének befejezése előtt érte a halál. Egész élete a szellemi erőfeszítések, a tudat időnként túlerőltetett munkájának termékeny folyamata volt. Izig-vérig pedagógus, kimagaslóan képzett tanár, tudós, nemes szívű, talpig igaz ember és emberbarát volt. Szakmája körében nagy elismerést vívott ki: az elmúlt négy évtizedben alig jelent meg olyan ábrázoló geometria tárgyú könyv, amelynek ne ő lett volna egyik bírálója. Számos színvonalas szakmai cikk és több különlegesen tartalmas és korszerű oktatófilmje őrzi értékes tudományos munkásságát. Választmányi tagja volt a Bolyai János Matematikai Társulatnak és igen tevékeny munkása volt a Társulat két versenybizottságának. Munkája elismeréséül Kormányunk 1956-ban a Szocialista Munkáért érdeméremmel és a Bolyai Társulat a Be ke Manó díjjal tüntette ki. Egyetemünk arany emlékgyűrűjének volt a tulajdonosa. Igényes volt hallgatóival, de elsősorban önmagával szemben. A szorgalmas munka megbecsülésére, a tudás, a tudomány iránti alázatra, egymás segítésére és a hivatás sze- retetére, valamint az alkalmazkodni tudó emberbaráti szerénységre mutatott példát. Váratlanul és még sok maga elé tűzött feladat megoldása előtt következett be halála és szakította el őt mindannyiunktól. Emlékét szeretettel őrizzük. 55
