A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1974-1975
A BME Emlékérme adományozása
Dr. Silbersdorff László 1902-ben született. Gépészmérnöki oklevelét 1924-ben szerezte Egyetemünkön. Végzés után a Műszaki Mechanika Tanszékre nevezték ki tanársegédnek. 1932-34-ben a MÁVAG Diósgyőri Ujgyárában dolgozott, majd a Pestszentlőrinci Ipartelepeken volt osztályvezető. A felszabadulás után ipari irányító szerveknél dolgozott 1952-ig, amikor a Gazdasági és Műszaki Akadémiára került. 1953-ban nevezték ki a Közlekedési Műszaki Egyetem docensének, később egyetemi tanárának. A műszaki tudományok kandidátusa. 1957-ben a Mechanika és a Gépelemek Tanszék összevonása után az egyesített tanszék vezetésével bízták meg, feladatát nyugdíjazásáig, 1969-ig látta el, így a Közlekedés- mérnöki Kar mechanika és gépelemek oktatásának megszervezése, a két tanszék oktatógárdájának kialakítása személyes munkájának köszönhető. Jegyzeteit mindkét tárgyból felhasználják az oktatásban jelenleg is. A tanszékek vezetésén túlmenően 1964-67. években a Kar dékánja és több ízben dékánhelyettese. Tudományos munkássága elsősorban a gumianyagok vizsgálatára és a közlekedésben történő gyakorlati felhasználásukra irányult. E tárgykörben több dolgozata és könyve jelent meg. Témáját a Tanszék több oktatója jelenleg is folytatja. Nyugdíjazása után is részt vesz a Tanszék, illetve a Kar életében. Előadásokat tart, jegyzeteket, disszertációkat bírál. Nagy tapasztalatával segíti a Tanszék fiatal oktatóinak munkáját. Kitüntetései: Szocialista Munkáért Érdemérem, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata, Munka Érdemrend ezüst fokozata. Dr. Silbersdorff László nyugalmazott egyetemi tanár. Dr. Szabó János az Építőmérnöki Kar Mechanika Tanszékén egyetemi tanár, építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár. Dr. Szabó János Budapesten született, 1920-ban. A Budapesti Műegyetem Mérnöki Karán 1943-ban mérnöki oklevelet szerzett. 1956-ban megszerezte a műszaki tudományok kandidátusa, 1964-ben a műszaki tudományok doktora fokozatot, 1972-ben a MTA levelező tagjává választotta. 1950 után 4 éven keresztül a KPM tervezési, illetve útügyi főosztályának vezetője, majd 1955-től a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium csoportfőnöke, később az Építéstudományi Intézet laboratóriumvezetője, majd igazgatója, 1961-65-ig építésügyi miniszterhelyettes volt. Mint egyetemi tanár rövidebb ideig a Budapesti Műszaki Egyetem tudományos rektor helyettesi tisztjét is ellátta, 1968-ban az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztériumban a miniszter első helyettesévé, illetve 1973-ban államtitkárrá nevezték ki, s azóta is ezt a feladatot látja el. 42
