A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1974-1975
A BME Emlékérme adományozása
A magasszintű, széleskörű ipari gyakorlat felhasználásával híradástechnikai oktatásunk egyik megszervezője lett, egymás után írta jegyzeteit a híradástechnikai témákban, amelyek a rohamosan fejlődő híradástechnikai ipar szempontjából népgazdaságilag is igen jelentősek voltak. Különösen kiemelkedő munkája Rádióvevőkészülékek és erősítők című könyve, amely 1956-ban jelent meg. A híradástechnikai oktatás meg- -megújuló reformjának kialakításában a mai napig jelentős szerepet töltött be. Mint oktató, színvonalas előadásokat tartott. Oktatásszervezési, oktatói tevékenysége eredményeként a Kar 25 éves fennállása alatt a híradástechnika szakos mérnökök százai szereztek mérnöki diplomát. Tanszékvezetői teendői mellett 1957-60. között a Kar dékánja, 1960-63. között az Egyetem oktatási rektorhelyettese volt. Kezdeményezte a Híradástechnikai Elektronika Intézet megalakítását, kialakította az Intézet tudományos-oktatási célkitűzéseit. 1972. január 1. óta az Intézet igazgatója. 1949-ben a MTA levelező tagja lett,' 1968. óta a Lengyel Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Széleskörű társadalmi tevékenységet fejt ki: A MTESZ Híradás- technikai Tudományos Egyesületnek 1949-től, megalakulásától kezdve elnöke; részt vett és részt vesz az OMFB, a Magyar Tudományos Akadémia különböző bizottságaiban, többek között vezetője a Műszaki Tudományok Osztálya Elektronikai Tudományok csoportjának. Kitüntetései: Kiváló Dolgozó 1948-ban, Kossutn-díj 1957-ben, Oktatásügy Kiváló Dolgozója 1959-ben, Munka Érdemrend arany fokozata 1965 és 1970-ben. Dr. Gülemot László egyetemi tanár, a Mechanikai Technológia és Anyagszerkezet- tani Intézet igazgatója. Dr. Gillemot László 1912-ben született. 1935-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. Műegyetemi tanulmányai alatt a Tudományegyetemen matematikát, fizikát és filozófiát is hallgatott. Az egyetem elvégzése után rövid ideig a Standard Villamossági RT-nál dolgozott, majd 1935. szeptember 2-án a BME-re került, ahol 1937-ig gyakornokként, 1941-ig tanársegédként, 1945-ig adjunktusként dolgozott. 1945-47-ig, egyetemi tanárrá való kinevezéséig helyettes tanári minőségben működött. Másodállásban 1947-48-ban a Nehézipari Központban osztályvezető, 1949-52 között a Vasipari Kutató Intézet igazgatója, 1948-tól 1969-ig a Fémipari Kutató Intézet igazgatója volt. 1944 óta tanszékvezető. Tudományos irodalmi munkássága igen számottevő és világviszonylatban is jelentős. Számos tudományos publikációja és cikke mellett több tankönyve és egyéb könyve jelent meg. Számos előadást tartott bel- és külföldi tudományos kongresszusokon. 40
