A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
In memoriam
száz szakcikkben és szerte a világon konferenciákon és egyetemeken tartott előadásban tette közzé. Külön kell szólni Széchy Károly könyvírói tevékenységéről. Elsőként, 1951- ben, az Alapozás első kötete jelenik meg, kielégítve azt az igen erős igényt, mely az újjáépülő országban ilyen mű iránt jelentkezett. A kétkötetes mű magyarul három, németül és angolul egy kiadásban jelent meg. Széles körű világhírre jutott „Alapozási hibák” c. könyve: nyolc országban, nyolc idegen nyelven adták ki. Szintén világsiker lett Alagútépítéstan könyve, mely ugyancsak számos nyelven, köztük japán nyelven is, sok kiadásban szolgálja az építés ügyét. Gyakorlati tevékenysége jelentősen kiegészítette munkáját. Az ország sok nagyszabású mérnöki, mélyépítési munkájában vett tervezőként, tanácsadóként részt. Széles körű közéleti és társadalmi tevékenységet is fejtett ki, itthon és külföldön számos tudományos-műszaki társaságban működött. E hatalmas életművet egy szerény és nagyszorgalmú, nagyvonalú és puritán, a tudományt és az országot szolgáló ember hozta létre. Élete teljes volt, ha nem is volt lezárt és befejezett. Teljes volt, mert osztályrészéül jutottak a legszebb emberi örömök, az alkotás öröme, a természet megismerésének öröme, az ifjúság tanító irányításának öröme, a szeretet és a tisztelet. A veszteség a miénk, ittmaradottaké, akik előtt az a nehéz feladat áll, hogy megkíséreljük Széchy Károly nélkül vinni tovább a feladatokat. Egy teljes életmű, tettek, alkotások, könyvek őrzik meg számunkra emlékét. VARGA LÁSZLÓ (1915-1971) Varga László adjunktus 1915-ben született Budapesten. Gépészmérnöki oklevelét 1940-ben szerezte meg a Budapesti Műegyetemen. Első munkahelye a Műegyetem Aerodinamikai Tanszéke mellett működő Aerodinamikai Intézet volt, ahol különféle típusú repülőgépek tervezési munkáiba kapcsolódott be. Ez a munkaköre ki is jelölte további pályafutása irányát. Amikor a felszabadulás után a repülőmérnökképzés megindult Egyetemünkön, a Repülőgépek Tanszék keretében kezdettől fogva eredményesen közreműködött a repülőmérnökképzés egész koncepciójának kialakításában, a tantervek, majd a tanszék tantárgyai részletes kidolgozásában. Több jegyzetet írt és nagymértékben kivette részét a tanszéki egyetemi tankönyvek írásában is, így a „Repülőgéptervezés” (1955) egyetemi tankönyvben öt fejezetet, 251 oldal, a „Repülőgépek szerkezete és rugalmassága” (1962) egyetemi tankönyvben 3 fejezetet 101 oldal terjedelemben állított össze. Az előbb említett könyvben a repülésben érthetően rendkívül fontos súlyelemzés kérdését olyan terjedelemben és színvonalon dolgozta fel, amire nem igen lehet példát találni a nemzetközi szakirodalomban. Midőn a tanszék — a repülőtárgyú oktatás csökkenésével — évekkel ezelőtt feladatául kapta a műszaki lengéstan oktatását is, igen nagy érdek93
