A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Vegyészmérnöki Kar története
ben kezdeményezték, hogy az órák számát annyira csökkentsék, hogy azok hetente a negyvenet ne haladják meg, ez azonban mégsem történt meg. Általában minden tanszékhez tartoztak laboratóriumi gyakorlatok, ezek azonban, bár különböző neveken, de még a technológiai tárgyak neve alatt is, kevés kivételtől eltekintve, analitikai gyakorlatokat jelentettek. Egyre érezhetőbbé vált az ipari fejlődéssel lépést tartani tudó mérnöki kiképzéshez elengedhetetlenül szükséges félüzemi és üzemi műhelyek teljes hiánya. Ennek érdekében a Műegyetem részéről hiába történtek kezdeményezések. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen megjelentek a női hallgatók. Elvileg a vegyészmérnökség is megnyílt a nők előtt, ami gyakorlatilag nem jelentett többet, mint évfolyamonként 1—2 nőhallgatót. Az első női vegyészmérnökhallgató Magyarországon Pogány Judit volt, oklevelét 1939-ben nyerte. 1944 végén a kar hallgatóságának nagy részét katonai behívás alapján Drezdába telepítették át. A kar professzorai, egy kivételével, azonban vonakodtak a nyilas utasításoknak eleget tenni és Budapesten maradtak. A kitelepített hallgatóság, aránylag szerencsésen, kevés áldozattal, átesett a borzalmas drezdai bombázáson, ugyanakkor az Alma Mater Budapesten hetekig a tomboló harc középpontjában állt; helyiségei, laboratóriumai géppuska és ágyúállásoknak szolgáltak. A harcok különösen érintették a vegyészeti képzést, melynek főépülete a Dunaparton állt. A vegyészmérnöki tanszékek mintegy 50 százalékban elpusztultak. A felszabadulás romokat talált. A hallgatóság szerteszéjjel szóródott. Ilyen körülmények között kezdődött a vegyészmérnöki kar legújabb negyedszázada. A romok közt haladéktalanul megindult az áldozatos munka. Romos tantermekben és romos laboratóriumokban megindult az oktatás; a Műegyetemen a háború és ostrom nem okozott egyetlen félév kiesést sem. Haladéktalanul megindult az újjáépítés is, melyben értékes támogatást nyújtott a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére megindult „Munkások a tudományért, tudósok a munkásságért” mozgalom, melyben számos vállalat önkéntes brigádjai vettek részt. A kar szervezete egyelőre nem változott, személyi változások voltak. Ezekre az évekre eléggé jellemző volt a hosszú interregnum a tanszékek élén. Az ország szocialista átalakulása a felsőoktatásban is gyökeres reformokhoz vezetett. Számos új egyetem alakult, így a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem több kara önálló egyetemmé szerveződött, az egyetemen végül csak a régi mérnöki karok maradtak. 1949-ben neve és szervezete megváltozott, Budapesti Műszaki Egyetem néven folytatta működését. Az egyetemen belül önálló Vegyészmérnöki Kar alakult. Bár a régi egyetemes és vegyészmérnöki osztály gyakorlatilag létezése utolsó szakaszában már kizárólag vegyészi volt, nevében csupán most először alakult teljesen független Vegyészmérnöki Kar. A vegyészmérnöki kiképzés mind ez ideig egységes volt. A szocialista iparosítás igényeinek kielégítésére szükségesnek mutatkozott azonban bizonyos szakosítás. A Vegyészmérnöki Kar a szakosítás terén tudatában volt annak, hogy az ország ipari struktúrája e téren helyénvaló mértéktartást tesz szükségessé. 1948-ban három szak alakult, a szervetlen kémiai technológiai, a szerves kémiai technológiai és a mezőgazdasági és élelmiszerkémiai szak. Az első azután Nehézvegyipari Karrá alakult, amelyik 1951-től kezdve Veszprémben 54
