A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Vegyészmérnöki Kar története
vette át; a volt műegyetemi kémiai pavilon jelenleg a természettudományi kar fizikai kémiai és kolloidkémiai intézeteinek nyújt hajlékot. Ha a vegyészkar 1882/83-ban bevezetett első kötelező tantervét megnézzük, akkor látjuk, hogy az korszerűnek mondható, különösen azért, mert kémiai fizika és szerves kémia is előadásra került. Igaz, hogy a kémiai fizika még távol állt attól, amit később értettek alatta. A program szerint tárgya: súlymérések, fajsúly, gőzsűrűség meghatározás. Fajmeleg. Távcsövek és górcsövek. Polározódás. Szacharimetria. 1891-ben már hőmennyiségmérés, 1898-ban elektromos mérések is szerepelnek anyagában. A diploma megszerzéséhez két szigorlatot kellett sikeresen letenni. Ennek tárgyai az első szigorlatban kezdetben fizika és ásványtan, a másodikban kémia (általános, szervetlen és szerves), továbbá kémiai technológia és készítmények gyártása voltak. 1898-ban a kémia az első szigorlatba került át. Szép számmal voltak nem kötelező tárgyak is. így llosvay Lajos „Elméleti chemia” és „Alkaloidok”, Wartha Vince „Világítás és fűtés”, továbbá „Borászati chemia elemei”, Klein Gyula „Borászati mikroszkópia” címen hirdetett előadásokat 1892-ben, 1899-ben „Erjedés”, „Gázelemzési műveletek”, (Szarvasy) „Elektrochemia” és (Pfeifer) „Tüzelő anyagok technológiája” című magántanári tárgyakkal találkozunk. 1898-ban llosvay Lajos egy felszólalásában már szót emelt önálló mezőgazdasági kémiai technológiai és elektrokémiai tanszékek, továbbá szerves kémiai laboratórium létesítése érdekében. Helyhiány miatt a javaslatok érdembeli tárgyalását azonban későbbi időre halasztották. Időközben ugyanis már felmerült új Műegyetem építésének kérdése. A Műegyetem Múzeum körúti hajlékát is gyorsan kinőtte. Sok vita, továbbá megfelelő hely keresése után végül 1902-ben határozta el az országgyűlés új műegyetem építését a lágymányosi Dunapartra. Ma is tanúsítja, hogy célszerűségi, városképi és építészeti szempontból egyaránt nagyszerűt alkottak tervezői. Az akkori létszámhoz képest minden igényt kielégíthetett. Bár llosvay Lajos mint rektor 1903 04-ben a kémia pavilon nagyságát már nem megfelelőnek ítélte: „Méltán aggaszt, hogy a lassú előkészületek következtében, ha a hallgatói létszám ilyen mértékű növekedést mutat, már kinövünk, az új intézetnek régi viszonyok alapján megállapított méreteiből” — mondotta. Akkor a vegyészi hallgatók összlétszáma 68, az épületbe költöző 2 tanszék oktatóinak száma 6 fő volt. Más elképzeléseink lehettek akkor a szűkről, mint késői jelenbeli utódaiknak ugyanott. Igaz, hogy a következő években megnövekedett az érdeklődés a vegyészmérnöki pálya iránt, amit a hallgatói létszám gyors növekedése mutat. Az új Műegyetem berendezését már több kritika érte. Pfeifer Ignác ezt írta a század elején egy újságcikkben: „Most van épülőben az új Műegyetem. Építünk palotát, melynek csodájára járhat a világ, mikor azonban az intézet felszereléséről és annak kellő személyzettel való ellátásáról van szó, akkor nincs hitel, nincs dotáció s a tanerők, akiknek tudományos önálló kutatásra is időt kellene hagyni, még előadói kötelességüknek is csak úgy tudnak eleget tenni, ha hajnaltól éjszakáig robotolnak”. Ezt egy, a „Vegyészeti Lapok" hasábjain folyó vita során írta, melyben a hazai vegyészmérnök képzést érte bírálat. A kritikusok élén Bartal Aurél állott, ő volt vitaindító is. Szerinte a műegyetemi oktatást „Nagy általános technikai képzettség, kisebb általános kémiai tudás, még kisebb speciális képzettség, sok analitikai, de kevés preparatív s igen kevés organikus kémiai 50
