A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Építészmérnöki Kar története
tói között nem volt építész és így az építészképzés szempontjából nem is váltotta, de nem is válthatta be a hozzáfűzött reményeket. Az intézet felállítása a mérnökképzés gondját csak átmenetileg enyhítette, mert a tudományegyetem keretei között tananyaga és oktatási rendszere gyorsan elavult és az építés mesterségének oktatása jóformán megszűnt. Ez az oka annak, hogy a technikai főiskola ügyével mind többen és mind többet kezdenek foglalkozni, s még az az 1832 36-os pozsonyi országgyűlés napirendjére is felkerült. Az 1836-ban megszavazott törvényjavaslat ,,közóhajtásnak” minősítette a műegyetemi intézet létrehozását. Vállas Antal a mérnöki intézet egyik tanára (1841-ben) a felállítandó magyar műegyetemről írva külföldi példákat ismertet és kidolgozza a hazai műegyetem tantervét, költségvetését. Az 1844-es királyi jóváhagyás után 1846-ban megnyílt az új főiskola. Egyelőre nagyon szerény keretek között működött és helyzete csak akkor javult, amikor (1850-ben) a tudományegyetemhez tartozó műszaki intézetet is hozzácsatolták. A szabadságharc leverése e tekintetben is természetesen csak bajt okozott, és Stoczek József az egyetem első rektora (1872-ben) az eltelt időszakot, amelyben építészképzés tulajdonképpen még nem is folyt (hiszen csak két tantárgy utal építészeti ismeretekre) joggal ,,provizórikusnak” nevezte. A József Ipartanodának József Politechnikummá, azaz tényleges egyetemmé válásának időpontját az 1856. IX. 30-án kelt „legfelső elhatározás” adta meg. A hazai építészoktatás ezekből a nagyon szerény keretekből nőtt ki, alapjait Schnédár János, az első építész professzora vetette meg. Jelentős változást hozott Stoczek József politechnikumi igazgatói kinevezése. Ez a széles látókörű kiváló szakember ugyanis a tanári karral együtt szívós harcba kezdett az oktatás korszerűsítéséért, a szükséges anyagi eszközök előteremtéséért. Ennek eredménye a technikai osztályon belül három önálló csoport kialakulása, azaz a mérnökök, a gépészek és a vegyészek képzésének szétválasztása. 1863-tól kezdve már külön jelenik meg a mérnökök órarendje, s ebben nemsokára nagyobb terület és óraszám jut az építészet oktatására is. Az 1870/71-es órarend (a politechnikum fennállása óta először) a mérnöki szakosztályon belül már külön építészeti tanfolyamot hirdet meg. Ez idő tájt a József Műegyetem helyzete kezdett megszilárdulni, a tanszékek és a hallgatók száma megháromszorozódik. Ennek az időszaknak két súlyos gondja — az egyik: nincs aki mérnöki oklevelet állítson ki, mert ezt a jogát a tudományegyetem elvesztette, de a politechnikum még nem kapta meg, a másik: az elhelyezkedés nagy nehézsége, mert a lehetőség nem tart lépést a szükséglettel (csak halkan mondom, hogy ebből a betegségből még ma sem tudtunk teljesen kigyógyulni). Az új szervezeti szabályzat, amely Eötvös József kultuszminiszter nevéhez fűződik (1871-ben) a József Műegyetemnek már azonos jogokat biztosít a tudományegyetemével. A Műegyetem 1872/73-ban új épületbe, végül 1882-ben végleges épületbe költözik (a Steindl Imre-féle Múzeum körúti épületbe). 38
