A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972

A 100 éves Gépészmérnöki Kar története

ki. Karunkon folyó tudományos kutatásban 7 tanszéken akadémiai állo­mányba tartozó tudományos munkatársak is részt vesznek. Karunkon 2 aka­démiai rendes tag, 2 akadémiai levelező tag, 7 tudományok doktora, 51 tudo­mányok kandidátusa, 40 egyetemi doktor dolgozik, 5 oktatónk Kossuth-díj, illetve Állami díj kitüntetésben részesült. A kari tanszékek könyvtári állo­mánya mintegy 87 000 kötetből áll. A felszabadulás után Egyetemünk és Karunk a múlt hagyományait meg­őrizve és továbbfejlesztve megújult. Ezt szocialista forradalmunk eredmé­nyeinek köszönhetjük, mely hatalmas gépipart teremtve Karunk továbbfejlő­désének is biztos alapot adott. Bár örömmel és büszkeséggel tekintünk vissza eredményeinkre, nem hallgathatjuk el, hogy a technika rohamos fejlődé­sének időszakában Karunk továbbfejlesztésére is nagy szükség van. Most állítjuk össze Karunk távlati fejlesztési tervezetét, amelynek fontosabb cél­jai a következők: a szétszórtan elhelyezkedő kari tanszékek nagyobb kon­centrációjának megvalósítása, a Mechanikai Technológiai és Anyagszerke- zettani Intézet felállítása, és az ehhez szükséges épület felépítése. Gépszer­kezettani Intézet felállítása és megfelelő laboratóriummal való ellátása, második Kalorikus Laboratórium kiépítése és ezzel párhuzamosan Kalorikus Intézet létesítése, Épületgépészeti Laboratórium létesítése, Irányítástechnikai Laboratórium létrehozása, Akusztikai Laboratórium építése más karokkal kö­zösen, számítástechnikai berendezéseink fejlesztése, a hallgatók részére állandó rajztermek biztosítása, a technikai személyzet létszámának növe­lése stb. Mindez valószínűség szerint egy új nagyszabású gépészkari épület felépí­tésével válhat valósággá. Hisszük és reméljük, hogy terveink nemcsak papí­ron maradnak, és azokat lépésről lépésre valóra válthatjuk. Különösen akkor, ha nemcsak a kormányzat, hanem az ipar is támogatni fog ezekben a törek­vésekben. A Kar történetének e rövid és hézagos felvázolása is érzékelteti, hogy küz­delmes évszázad áll Karunk mögött. A felszabadulásig csak szűk körök érez­ték át a technikai tudományok oktatásának jelentőségét, ezért hosszú évtize­deken át tartó küzdelemre volt szükség a mérnökképzés fejlesztése érdeké­ben. E sanyarú viszonyok között is Egyetemünk és Karunk képes volt kiter­melni azokat a nagy műveltségű, széles látókörű, a haladás vívmányait ha­zánkban is meghonosítani és a nemzeti fejlődés szolgálatába állítani kívánó, a tudományokat önállóan fejleszteni képes kiváló szakembereket, akik a ha­ladás zászlóvivői voltak nemzedékeken át. Ez elsősorban annak a tudomá­nyos szellemnek és emelkedett felfogásnak köszönhető, mely Egyetemünk falai között mindig uralkodott. Ennek volt köszönhető, hogy Egyetemünk által kiképzett mérnökök hazánk életében, annak felvirágoztatásában olyan sok érdemet szereztek. Az ipari forradalom megváltoztatta a világot. Felszabadította az emberi­séget a tér és idő korlátái alól. Megteremtette az emberiség szebb és jobb életét. Alapot adott a kultúra magas színvonalra való fejlesztéséhez. Nap­jainkban újabb ipari forradalmat élünk át, azonban még mindig nem mond­hatjuk azt, hogy az emberiség megtalálta volna a technikához való helyes viszonyát. Még mindig elsikkad a köztudatban az, hogy ezen a modern éle­tet döntően meghatározó területen való munkálkodásnak mi a jelentősége. A történelemírás sem szentel ennek kellő figyelmet, annak ellenére, hogy az ipari forradalommal beköszöntött gépkorszak 100 év alatt több termelőerőt 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom