A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
Muttnyánszky Ádám nyugalmazott egyetemi tanárunk köszönete
MUTTNYÁNSZKY ÁDÁM NYUGALMAZOTT EGYETEMI TANÁRUNK KÖSZÖNETÉ Mély megilletődéssel állok Egyetemünk Tanácsa előtt, hogy a most avatott tiszteletbeli doktorok nevében, egyetemünk kedves külföldi vendégei és a magunk nevében is őszinte köszönetét mondjak az igen megtisztelő és egyetemünk elismerését jelentő legszebb kitüntetésért. Hálás köszönetét mondunk a munkásságunkat méltató, nagyon jóleső szavakért is. Száz éves egyetemünk ünneplésének hangulatában könnyebben kelnek szárnyra a dicsérő elismerések, viszont a mai ünnep hangulatában könnyebb elviselni még a teljesen ki nem érdemelt dicséretet is. Egyetemünk életének száz évéből csaknem 2/3-nyi részt figyelhettem meg, kezdetben mint diák, majd tanársegéd, és hosszabb megszakítás után mint professzor. Ennek során egyetemünk életében cselekvő együttműködőként is részt vehettem, ma pedig mint szemlélő figyelhetem egyetemünk fejlődésének szinte szédítő iramát. Egyetemünk nemzetközi kapcsolatainak fejlődéséről mai ünnepünk is tanúskodik, amelyen egyetemünk saját nevelésű két magyar doktoranduson kívül hét neves külföldi tudóst avat doktorrá. Felszólalásom az ő köszöne- tüket is tolmácsolja. Százéves egyetemünk ünnepi hangulatában sem feledkezhetünk meg arról, hogy az életben, különösen pedig a műszaki életben nincsen megállás, ezért a mai ünnepi hangulatban elhangzó, esetleg nem egészen kiérdemelt dicséreteket is elsősorban beindításnak kell tekinteni a jövő munkálkodása számára. Szüntelenül gondoljunk arra, hogy a műszaki haladás bölcsője a múltban az egyetem volt és továbbra is az egyetem marad, ezért 100 éves korában is még fokozottabb szeretettel kell ápolni és fokozottan kell gondozni. Egyetemünk mai ünnepén a sok-sok tízezer múltbeli és jelenlegi hallgatóval, az oktatói karral és a mi kedves vendégeinkkel együtt szívből kívánjuk: éljen, gyarapodjék, virágozzék a mi szeretett egyetemünk. 25
