A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1969-1970
In memoriam
Kitűnő oktatói képességei megmutatkoztak több egyetemi jegyzet elkészítésében. Talajmechanikai, majd rugalmasságtani jegyzete sok segítséget nyújtott a hallgatóságnak. Kinematika és Kinetika című jegyzete pedig hosszú időn át volt e tárgykör oktatásának alapja a Mechanika Tanszéken. Az akkori Mérnöki Kar beiskolázási gondjain kívánt segíteni érettségiző fiatalok számára szerkesztett és írt Mérnöki Diákzsebkönyv című ízléses és tartalmas kis kötetével. Hervadhatatlan érdemei vannak az esti és levelező oktatás megszervezése terén. Később is nagy előszeretettel működött ezeken a tagozatokon. Hallgatóinak az elképzelhető legnagyobb segítséget nyújtotta példát mutatva ezzel fiatalabb oktatótársainak. A tanítás, a nevelés iránti vonzalma vezette őt a pedagógiai irodalom gyarapításakor, ilyen irányú pályázatokon való eredményes részvételekor. Szeretetre méltó emberi tulajdonságai megnyilatkoztak oktató és egyéb dolgozó társai irányában is, akiknek mindenkor szívesen nyújtott segítséget, akár oktatási, akár tudományos kérdésekről, akár más baráti tanácsadásról volt szó. E néhány vonással csak nagyon vázlatosan felrajzolt nagyszerű szellemi adottságai érthetővé teszik, hogy családján, ismerősein kívül megrendültén vették körül ravatalát az Egyetem képviselői, oktatótársai és hálás tanítványai. DR. SZÍLÁGYí GYULA (1888—1970) Dr. Szilágyi Gyula ny. egyetemi tanár hosszú betegség után 1970. február 10-én hunyt el. Halála — amely nem csak családtagjait, hanem a széles vízépítő-mérnök társadalmat is mély gyásszal töltötte el — egy tapasztalatokban gazdag, alkotó élet lezárását jelentette. Marosújváron született, Nagyenyeden járt gimnáziumba, majd 1913-ban fejezte be műegyetemi tanulmányait. Az állami vízügyi szolgálatba lépve Siófokon, majd Győrben dolgozott. Felsőoktatási tevékenységét 1926-ban kezdte, s 1938-ig kisebb megszakításokkal a Műegyetem Vízépítési tanszékének volt tanársegédje, majd adjunktusa. 1931—32-ben ösztöndíjasként az Amerikai Egyesült Államok Harvard Egyetemén az egészségügyi mérnöki szakterületet tanulmányozta, s ott megszerezte a „Master of Science in Sanitary Engineering” címet. Tanulmányútjáról hazatérve ott szerzett ismereteit széleskörűen hasznosította, elsősorban a hidrológiai statisztika, a szennyvíztisztítás stb. vonatkozásában. 1938 után az állami vízügyi szolgálatban igen felelősségteljes beosztásokat kapott, így először a Földművelésügyi Minisztérium Vízhasznosítási és Tervezési Ügyosztályának vezetője, majd 1943—46 között az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökhelyettese. Mint az öntözés egyik országos szintű vezetője, sokat tett az öntözéses gazdálkodás hazai elterjesztése érdekében. A felszabadulás után, 1946-ban kapott kinevezést a Műegyetem II. Vízépítési Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanári állására. Nagy energiával látott hozzá a tan22
