A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1965-1966
Dr. Csáki Frigyes rektor tanévnyitó beszéde
Az utolsó békeévben, 1938/39-ben, mindössze 768 hallgató tanult a gépész- mérnöki és vegyészmérnöki osztályon. Ma az egyetem hallgatóinak száma 11 600, ebből esti és levelező hallgató 6000. Ha arányosan, a normáknak megfelelően átszámítjuk az esti és levelező hallgatók számát, akkor is tízszeres fejlődést figyelhetünk meg a hallgatói létszámban. Büszkén mondja ki a Budapesti Műszaki Egyetem, hogy az elmúlt húsz évben csaknem 17 000 diplomát, 1500 doktori oklevelet, 15 diszdoktori oklevelet, 6 vasdiplomát, 65 gyémántdiplomát, 230 aranydiplomát és 2 műszaki doktori aranydiplomát adott ki. A diplomák aránya is mutatja a hatalmas fejlődést, hiszen 1938. év folyamán mindössze 101 diploma kiadására került sor, míg napjainkban, például az 1964. évben, 1100 volt a kiadott diplomák száma. A hallgatói létszámok emelkedésének megfelelően az oktatók létszáma is nagymértékben növekedett. A régi gépészmérnöki és vegyészmérnöki osztályon mintegy száztízen adtak elő és vezettek gyakorlatokat, ebből 20 volt a tanárok, a rendes és rendkívüli, illetve a címzetes tanárok száma. Napjainkban a Budapesti Műszaki Egyetemnek 926 oktatója van, ebből 64 a professzorok, és több mint 100 a docensek száma. Ez azt jelenti, hogy az oktatói létszámokban hatszoros növekedést, a professzori és docensi létszámokban pedig kilencszeres növekedést lehet megfigyelni. A Budapesti Műszaki Egyetem jelentőségét mutatja az is, hogy a 926 oktatóból 7 akadémikus, 8 akadémiai levelező tag, 35 a műszaki, a matematikai, vagy a kémiai tudományok doktora, 137 a kandidátusok száma, és 91-en egyetemi doktorok. 19 Kossuth-díjas tanít egyetemünkön. A hallgatói és oktatói létszámok emelkedésének megfelelően növekedett az egyetem alapterülete is. Míg 20 évvel ezelőtt körülbelül 50 000 négyzetméter állt a központi telepen az oktatás rendelkezésére, addig napjainkban több mint 110 000 négyzetméter alapterülettel rendelkezünk. Ha még figyelembe vesszük azt, hogy a régebbi időkben nem volt esti és levelező oktatás, és a délutáni órákban a helyek kevésbé voltak kihasználva, akkor is megállapíthatjuk, hogy körülbelül négyszeres a területi fejlődés ebben a vonatkozásban. Azonban őszintén meg kell mondanunk, hogy éppen a viszonylagos számok tükrében területi tekintetben el vagyunk maradva, és ez nagy nehézségeket okoz az oktatásban. A fejlesztési terveket tekintve ezen problémáink a közeljövőben többé-kevésbé megoldódnak. Meg kell emlékeznem arról, hogy 1945-ben az egyetem területének 30%-a romos állapotban volt, és a háborús károk miatt évekig kellett halasztani az oktatásba való bekapcsolását. 1948-ban befejeződött a központi telep épületeinek helyreállítási munkája. 1950-ben felépült a Stoczek utcai tanulmányi épület, majd nem sokkal később az úgynevezett ,,H” és ,,T” épület. 1951-ben felújításra került a Szerb utcai épület. Az 1952-es év arról nevezetes, hogy felépült a hatalmas ,,R” épület, és a gépgyártástechnológia tanszék épülete. 1959-ben az úgynevezett ,,V” épületet adtuk át rendeltetésének, és a legutóbbi évben, 1964-ben felépült a ,,D” épület. Most rövidesen, a következő napokban, elkészül az újonnan emelt 11 emeletes ,,E” épület, és mindenki láthatja az új fiú- és leánykollégiumi épületek nagyszabású munkáit. Éppen ezért nem kell csodálkoznunk azon, hogy vendégeink, akik ismételten jártak a Budapesti Műszaki Egyetemen, azt mondják, hogy ahányszor jönnek, mindannyiszor egy-egy újabb épületben gyönyörködhetnek. Az elmúlt 20 évben nagymértékben fokozódott az oktatás bonyolultsága. Amíg az 1945-ös évben mindössze négy ágazata volt egyetemünknek, nevezetesen a gépészmérnöki A, B és C tagozat, valamint a vegyészmérnöki kar, addig 10
