A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965
Elhalálozottaink
ELHALÁLOZOTTAINK Dr. RÁZSÓ IMRE 1904—1964 Az 1964/65. tanévben súlyos veszteség érte a Budapesti Műszaki Egyetemet és közelebbről a Gépészmérnöki Kart, midőn dr. Rázsó Imre oki. gépészmérnök és oki. mezőgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a műszaki tudományok doktora, a mezőgazdasági géptan tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának dékánja, a Pedagógus Szakszervezet alelnöke, egyetemünk Szakszervezeti Bizottságának elnöke, 1964 október 31-re virradó hajnalban, életének 61-ik, egyetemi tanári munkásságának 19-ik évében váratlanul elhunyt. Benne a magyar műszaki tudomány és a műszaki felsőoktatás kiváló és termékeny tudósát, tanárát, nevelőjét vesztette el, aki egész életében a tudomány és a műszaki kultúra gazdagításáért dolgozott. Sokirányú működése, amelyet a mező- gazdasági gépészeti tudomány fejlesztése és oktatása terén kifejtett, nevét általánosan ismertté és megbecsültté tette. Dr. Rázsó Imre 1904-ben Kassán született, ahol atyja a Gazdasági Tanintézet, később a Magyaróvári Gazdasági Akadémia Növénytermesztési Tanszékének tanára volt. A műszaki pályához már ifjú korában vonzódott. A mezőgazdaság szeretetét, az oktatói pálya megbecsülését édesapja példáján keresztül tanulta meg. Apját korán elvesztette, aminek következtében küzdelmes ifjúkora volt. Ezek az ifjúkori küzdelmek edzették meg arra, hogy sokoldalú munkásságot tudott egyszerre és eredményesen kifejteni. 1922-ben iratkozott be a Műegyetem gépészmérnöki karára. Oklevelének megszerzése után az Első Magyar Gazdasági Gépgyár tervezőirodájában helyezkedett el. Igazi hivatást azonban a tanári pálya iránt érzett, és amikor 1929-ben a Magyaróvári Gazdasági Akadémia Géptan Tanszékén tanársegédi állást kínáltak fel neki, azt örömmel fogadta el, lemondva a nagyobb jólétet biztosító mérnöki állásról. Oktatói tevékenysége mellett az ottani Mezőgazdasági Gépkísérleti Állomáson kutatómunkával is foglalkozott. Eme működése alatt hamarosan belátta, hogy a mezőgazdasági gépészet agrártudományi ismeretek nélkül nem fejleszthető eredményesen, és ezért élt az alkalommal, hogy a mezőgazdasági tudományokat is elsajátítsa. 1931-ben megszerezte a mezőgazdasági akadémiai oklevelet is, kitűnő minősítéssel. Már ebben az időben behatóan foglalkozott a fagázüzemű traktorokkal, a különböző rendszerű vetőgépekkel és a cséplési szemvesztesógek csökkentésének kérdésével. 1937-ben elnyerte a Smith Jeremiás ösztöndíjat, amelynek felhasználásával 18* 275
