A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1963-1964
Az egyetem oktatóinak kutatási és tudományos tevékenysége
adott kontrakciónál minimális lesz. Az egyensúlyi helyzet környezetében ebből a Poisson-arány, Young-modulusz és a Cu és C12 rugalmassági moduluszok aránylag egyszerűen nyerhetők. A numerikus eredmények nagyságrenden belül egyeznek a 0 °K-re extrapolált kísérleti értékekkel. ad 3. A Pauli-elvet helyettesítő taszítópotenciál egyik kifejezésében sikerült egy magasabb közelítést jelentő korrekciós tagot levezetni, mely a taszítópotenciál alakját úgy módosítja, hogy az a hullámmechanikai szimmetria követelményekkel összhangban van. A Ne és Ar atomra, valamint az Rb+ ionra végzett számítások azt mutatják, hogy a taszítópotenciál új alakja numerikus eredményeiben mind az energiára, mind az elektronsűrűségre a hullámmecbanikainak lényegesen jobb közebtését adja, mint az eddigi kifejezések. A taszítópotenciál alkalmazása elektronsűrűségek és elektronenergiák számításában lényeges egyszerűsítést jelent, az eredmények pontossága pedig olyan mértékű, hogy azok sok esetben a hullámmechanikai eredményeket helyettesíteni képesek. ad 4. A statisztikus elmélet alapján összefüggéseket sikerült levezetni, melyek segítségével meghatározható egy atom elektronjainak energia szerinti eloszlása mind az atom egészében (integrálisán), mind az atom elektronfelhőjének egy tetszőleges kiragadott térfogatelemében. Az összefüggések lehetővé teszik, hogy számos fizikai problémára, így a fékezési sugárzással kapcsolatos kérdésekre és az atom polarizálhatóságára az eddigieknél egyszerűbben jó közelítéseket nyerjünk. A vizsgálatok eredményei továbbá lehetővé teszik a másodrendű energia- perturbáció-számítás lényeges egyszerűsítését, ami valószínűleg az atomok egyéb fizikai sajátságainak meghatározását is lehetővé fogja tenni. ad 5. Számítások történtek a Na2 molekula vegyértékelektronjainak eloszlására és energiájára vonatkozóan. A számításokban a Pauli-elvet helyettesítő nem klasszikus taszítópotenciál alkalmazása lehetővé tette, hogy a 22 elektronproblémát 2 elektronproblémára lehessen visszavezetni. A Na2 molekula több fizikai állandóját meghatároztuk. A számítások lehetővé tették, hogy egy, a statisztikus elméletből levezetett korrelációs potenciál segítségével becslést nyerjünk a törzselektronok és vegyértékelektronok közötti korrelációs kölcsönhatás nagyságára. ad 6. A J-atom elektronaffinitásának meghatározása egy korábbi eredmény alkalmazásának tekinthető. A statisztikus atomelmélet alapján meghatározást nyert a J-atom elektronsűrűsége és potenciáleloszlása. Ezzel a statisztikus potenciál térrel számolva a probléma a kérdéses elektron energiájának a kiszámítására redukálódik. Az alacsonyabb energiaszintekre ortogonális hullámfüggvény megkonstruálása után az elektronaffinitást variációs módszerrel számították ki. A kísérleti adatokkal jól egyező értékeket nyertek. ad 7. A kísérleti elektronágyú alkatrészeiben elkészült, összeállítása folyamatban van. ad 8. A téma keretében kidolgozott új módszer segítségével vizsgálatok folytak fémek elgőzölósével és gázoknak folyékony fémeken történő szorpciójával kapcsolatban. Az új módszer szerint megfelelően felépített berendezésben elektromágneses tér által keltett hidraulikus nyomásgradiens segítségével állandóan fenn lehet tartani a vizsgált folyékony fém felületét tisztán még akkor is, ha az reaktív gázokat tartalmazó környezettel érintkezik. A kísérleti berendezésből időegységenként elgőzölő fém tömege megfelelt a kinetikus gázelmélet alapján számított értéknek, ami annak a bizonyítéka, hogy a módszerrel vizsgált folyékonyfém felületet valóban tisztán lehet fenntartani. Ez a gyakorlat számára azt jelentheti, hogy pl. a módszerrel végzett fémdesztil- lációnál felületegységenként kb. ezerszeresét lehet annak a fémgőzmennyiségnek előállítani, mint amekkorát a szennyezettről lehetett volna. Másrészt viszont az 226
