A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1963-1964
Az egyetem oktatóinak kutatási és tudományos tevékenysége
A lucigenin-fluoreszcein-hidrogénperoxid rendszert kemilumineszcenciás indikátorként alkalmazták. A lucigenin világítási mechanizmusával kapcsolatban megállapították, hogy egy reverzibilis és egy irreverzibilis folyamat megy egymás mellett végbe. Katalizátorok a két folyamat arányát erősen az irreverzibilis irányba tolják el. Tisztázták az egyes reakciók kísérleti körülményeit. Eljárást dolgoztak ki cink és kadmium ionok aszkorbinometriás meghatározására, valamint higany(II) ionok aszkorbinometriás meghatározására nagyfrekvenciás végpontjelzéssel. ad 2. Tisztázták a 2-oxivariaminkék működési mechanizmusát, kidolgozták több alkalmazási lehetőségét. Tisztázták a bis(4,4’-dimetoxidifenilamin)-tiokar- bamid nemvizes redox indikátor működési mechanizmusát és ezzel kapcsolatban számos megfigyelést tettek a tiokarbamid oxidációjára vonatkozóan jégecetes közegben. Redox indikátorként alkalmazták az Erio SE komplexometriás indikátort. Erősen savas, valamint lúgos közegben lejátszódó redox reakciók végpont jelzésére alkalmas. ad 3. A szalicilaldehid és -aldimin nikkel komplexeinek vizsgálata. Előállították a nikkel-szalicilaldehid és származékainak komplex vegyületeit. Tanulmányozták a leválasztások kísérleti körülményeit (pH, pufferek hatása, a víz és alkohol arány hatása stb). A pH változtatásának hatásaként más-más összetételű csapadék válik le. Vizsgálták a komplexek szerkezetét termikus módszerekkel és meghatározták a különböző komplexek összetételét. Vizsgálták a szalicilaldehid származékainál a szubsztituensek hatását a csapadék oldhatóságára. ad 4. Eljárást dolgoztak ki közönséges kationok minőségi elemzésére félmikro és körkályhás eljárással. Az elválasztást félmikro méretben a kénhidrogénes elválasztási módszerrel végezték. Az osztályokon belüli elválasztásokat körkályhás és papírkromatográfiás módszerrel végezték. A két módszer kombinációjával az egyes osztályokon belüli hosszadalmas elválasztásokat kiküszöbölték és így a munkamenet idejét lényegesen lerövidítették. Kidolgozták az ezüst, higany (I), higany (II) és arzén körkályhás kimutatását. ad 5. Ioncserés kromatográfiás eljárást dolgoztak ki ritka földfémek elválasztására. Az elválasztott ritka földfémek meghatározását új fotometriás módszerrel végezték. A módszer alkalmas 1—2 milligram mennyiségű ritka földfémoxid keverék komponenseinek a meghatározására. Gyors fotometriás módszert dolgoztak ki nyers vas, acél és ferro vanádium foszfortartalmának meghatározására ioncserélő gyantaoszlop segítségével. A módszer pontossága kis foszfortartalom esetén jobb, mint a szabvány módszeré. ad 6. A téma keretében vizsgálatokat végeztek a C—H meghatározások pontosságának tanulmányozása céljából a IUPAC mikroanalítikai szakosztálya számára. A rendelkezésre bocsájtott anyagok különböző heteroelemeket tartalmaztak. A fluor mégha táró zást korábban kidolgozott módszer szerint végezték. Ennek lényege, hogy a szerves anyag fluortartalma oxigénatmoszférában történő elégetés után ólomfluorid alakjában megkötődik a betétként alkalmazott belülről míniummal bevont korundcsőben. Ugyanezzel a módszerrel sikerült igen pontosan meghatározni foszfortartalmú szerves anyagok C—H tartalmát is. ad 7. A differenciál spektrofotometria területén eljárást dolgoztak ki kobalt meghatározására. Infravörös spektroszkópiás eljárást dolgoztak ki xilol meghatározására. ad 8. Foglalkoztak az analitikai csapadékok derivatográfiás és elektronmikroszkópos vizsgálatával. Megállapították, hogy a szárított csapadékban 5—10 192
