A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1962-1963
Eltávozottjaink
I ELTÁVOZOTTJAINK DR. POSCH L IM HK (1S71 — 1962) A Dr. Pöschl Imre a műegyetem elektrogépek tanszékének, a villamosgépek tanszék elődjének tanszékvezető tanára volt 1925-től 1942-ben bekövetkezett nyugalombavonulásáig. Mint nyugalmazott professzor a felszabadulás után is részt vett egyetemünk oktató-nevelő munkájában, meghívott előadóként. Dr. Pöschl Imre generációkat nevelt villamosmérnökké, egyik jelentős tagja volt annak a nagy kollektívának, amely a magyar erősáramú elektrotechnikai ipart és tudományt világhírűvé tette. Dr. Pöschl Imre 1871. november 25-én született Selmecbányán, ahol édesapja a bányászati és erdészeti akadémia tanára volt. 1889-ben, miután középiskoláit jeles eredménnyel elvégezte, beiratkozott a Műegyetemre, ahol 1893-ban kitüntetéssel szerezte meg gépészmérnöki oklevelét. 1893-tól 1895-ig Zipernowsky professzor tanársegéde volt, majd 1896-ban belépett a Ganz-gyárba. Itt rövidesen kitűnt képességeivel és szorgalmával úgy, hogy 1899-ben már a próbaterem vezetője lett, majd 1906-ban átvette az akkor Olaszországba távozott'"Kandó Kálmán munkakörét, a villamos forgógépek számítását. A gyár gépeinek folyamatos korszerűsítésében végzett munkáját nagyban előmozdították próbatermi gyakorlata és üzemi tapasztalatai. Az általa kifejlesztett indukciós motorok és egyenáramú gépek két-három évtizeden át a nagy nemzetközi versengésben is megállták a helyüket, tanúságot téve tudásáról és műszaki előrelátásáról. 1917-től részt vett a Kandó-féle vontatási rendszer kifejlesztésében is. 1917- ben a műegyetem meghívott előadója, majd 1920-ban magántanára lett. Zipernowsky professzor nyugalombavonulása után 1925-ben átvette az elektrogépek tanszék vezetését, de emellett műszaki tanácsadóként továbbra is segítette a Ganz-gyár fejlesztési munkáját. A tanszék átvétele után nagy lelkesedéssel és kiváló hozzáértésének teljes latbavetésével látott hozzá tanári munkájához, tanszékét biztos érzékkel megválasztott, kiváló munkatársaival együtt mintaszerűen szervezte meg. Előadásai mindig adtak valami újat, előadói technikája kiváló volt. Egyike volt a legtürelmesebb vizsgáztatóknak is, bár figyelmét a legkisebb hiba sem kerülte el, mindenki szeretett nála vizsgázni, mert érezhető volt, hogy nem a vizsgázó hibáit keresi, hanem a 168
