M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1945-1945
Harmadik rész
208 Nagyjelentőségű esemény az erdőmérnöki osztály történetében, hogy a földművelésügyi miniszter úr a közel 10.000 kh. területű volt városi erdőt tanulmányi erdőkként a kar kezelésére adta, a belőle eredő jövedelemnek saját részére fenntartása mellett. A városi erdőt a helyi állami erdlőfelügyelőség karunknak f. év február 26-án adta át. Reméljük, a földművelésügyi miniszter úrnak ez a megértő gesztusa gyümölcsöző lesz az erdőmérnökhallgatók gyakorlati kiképzése terén. A tanulmányi erdőgazdaságot a volt városi fűrész- és fatelep kivételével, — amely önálló üzemként a szombathelyi erdőigazgatóság felügyelete és kezelése alá kerül, — a rendelkezések értelmében az erdőmérnöki osztály mindenkori elnöke irányítja, közvetlen vezetője Tamás József volt városi erdőtanácsos. Az elmúlt 1945—46. tanévben megindult a kar épületeinek helyre- állítása. A múlt ősszel még bedeszkázatlan ablakokat, hiányzó ajtókat, és egyéb sérüléseket a tanév folyamán rendbehoztuk. Tantermeink nagyobb része szintén újra használható állapotban van. A tanszékeken is megindult a munka. Sajnos, a rendelkezésre álló hitelösszeg az infláció következtében oly rohamosan értéktelenedett el, hogy a helyreállítási munkákat be kellett szüntetni. Hallgatóink valláserkölcsi gondozását a múlt tanévben, éspedig a katolikus hallgatókét Jávor Egon dr. bencés tanár, az evangélikus vallásiakét Jánossy Lajos dr. egyetemi ny. r. tanár úr, a reformátusokét pedig Maller Kálmán ref. lelkész úr vállalták nagy szeretettel és ezért nekik erről a helyről is köszönetét mondok. Az elmúlt évben fontos változás történt a diákjóléti ügyek intézése tekintetében. A miniszter úr a Sopronban működő két egyetemi kar (a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Ev. Hittudományi Kara és Karunk) részére közös diákjóléti hivatalt állított fel, amelynek igazgatójává a karközi bizottság Walek Károly dr. ny. r. tanárt választotta meg. Őszinte köszönet illeti őt a hallgatóság szociális érdekeinek önzetlen szolgálatáért. Éppen így hálával emlékszem meg itt a két kan internátus felügyeletét ellátó Diószeghy Dániel dr. ny. rk. tanár példaadó munkásságáról, valamint Tarján Gusztáv dr. tanártársunkról, aki engem váltott fel a diákasztal vezetésében, és igazán a legnehezebb időben fáradhatatlan ügybuzgalommal mégis üzemben tudta tartani a menzát. Pedig ennek helyzete igazán sokszor, de leg- inkáb június és július hónapokban kétségbeejtő volt. A vad, fékezet- len infláció, a közgazdaságban annyi pusztítást végzett cserekereskedelem idején, a szó szoros értelmében véve koldulásból tartotta fenn magát. Ezekben a hónapokban hétről- hétre 8—10 hallgató járt ki a közeli falvakba élelmiszert gyűjteni. Hiába kértünk segítséget Budapesttől, hiába láttuk, hogy a budapesti menzákat a dán és egyéb külföldi missziók látják el, hiába kilincseltünk itt és Budapesten, az UNRRÁ-nál és a magyar vöröskeresztnél, fáradozásunk eredmény nélkül maradt. Újabb Ígéretünk van ez évre, de félő, hogy ennek sem lesz kézzelfogható eredménye. A Segélyző Egylet vezetését a nála szokott lelkiismeretességgel és buzgalommal Széki Já-
