M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1945-1945

Harmadik rész

204 bomba igen erős károkat okozott, főleg a főépület főhomlokzati ré­szén elhelyezett tanszékeken. Hallgatóink közreműködésével mégis sikerül az épület egyes részeit annyira helyreállítani, hogy bedesz- kázott, részben csak egyszeresen üvegezett ablakú, egy-két tan­teremben december 16-án megkezdődhettek az új VI. és VIII. félév előadásai, amelyek a várost ért többszöri légitámadás ellenére — karácsonyi szünet nélkül — március első felében be is fejeződtek, sőt megtörténtek a beiratkozások a VII. félévre is. A harci cselek­mények ekkor azonban már annyira közeledtek Sopron határához, hogy a szinte naponkénti, majd naponként kétszeri légiriadók miatt az előadásokat és a gyakorlatokat minduntalan meg kellett szakí­tani. Nyugodt munkáról tehát nemigen lehetett szó. A nagyhéten a harcok elérik városunkat, a műegyetemi tanárok, alkalmazottak, va­lamint a hallgatók igen nagy része a Kar épületében, illetve alag­sorában húzódik meg. Április elején, husvét vasárnapjának hajnalán az orosz csapatok elfoglalják a várost. A karnak erre a tanévre megválasztott dékánja, Cotel Ernő, már november elején Budapestre távozik és betegsége miatt ott is reked. Helyette^ nagy önzetlenséggel a prodékán, Sébor János veszi át a Kar vezetését, és azt sikerrel kormányozza a legnehezebb idők Scylla és Charibdis-ei között. A Bánya- és Kohómérnöki Osztály vezetésére a Kar Tárczy-Hornoch Antalt, illetve lemondása után lettamanti Jenőt választja meg helyettes osztályelnöknek. Sébor kormányzása alatt áll ellen a kar a kormány ama törekvésének, hogy a két felső évfolyam hallgatóit Németországba kitelepítse. Már december elején igen erőssé válik az akkori kormány nyomása a tanfolyamoknak Németországba kiköltözése érdekében. A kar több tanári értekezleten, majd a dlecember 23-i V. rendkívüli kari gyűlé­sen kitart azon álláspontja mellett, hogy a jövendő magyar élet vé­delmében a kitelepítést nem tartja helyesnek. Teljes egészében csat­lakozik a Műegyetem december 6-i közgyűlésének ezügyben a kor­mányhoz intézett emlékiratához és avval mindenben azonosítja ma­gát. Kész vállalni a magyar tudományos élet folytonosságáért min­den veszélyt, hogy bármely nehézségek között is magyar földön élessze az új magyar jövendő tüzét, magyar szellemben nevelhesse magyar véreit. A maga részéről is kéri a kormányt, hogy a kitelepítés szándékától és tervétől térjen el. Mindezek elle­nére a kormány eredeti elgondolásához híven a kitelepítés előkészí­tését rendeli el. A kar ennek a rendelkezésnek még látszólag is alig tesz eleget, amiért többször is erős hangú figyelmeztetésben, sőt fe­nyegetésben részesül. A kar ellentállása, a huzavona, valamint a harci események gyors fejlődése végül is lehetetlenné teszik a 'kor­mány rendeletének végrehajtását. Április 1. után a kar vezetője jelentkezik az orosz katonai állo­másparancsnokságon, amely helyeslőleg veszi tudomásul, hogy a kar mielőbb folytatni kívánja az egyetemi munkát. Mindenekelőtt hozzálát a kar tanárai és tanársegédjei vezetésével és tevőleges két-

Next

/
Oldalképek
Tartalom