M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943

Második rész - Ünnepélyek, jelentések

154 fontos szerepet játszik, ezért egyetemünk igaz örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy megkülönböztetett megbecsülésének kifejezést adjon, melynek látható jeleként legyen szabad a tiszteletbeli doktori oklevelet igaz tisztelettel átnyújtanom. A díszdoktori oklevél átvétele után Vizer Vilmos a követ­kező beszéddel válaszolt: Magnifice Domine Rector! Méltóságos Dékán Úri Nagytekintélyű Műegyetemi Tanács! Amikor az Alma Mater felbecsülhetetlen értékű ajándé­kát átveszem, egy kétfelé sugárzó érzelem tölti be lelkemet. Kifelé mélyen átérzett hálát adó köszönet alakjában nyilatkozik meg a Hector Magnificus, a Dékán Ür Öméltósága és a nagytekintélyű Tanáccsal szemben, akik az Alma Matert képviselték, befelé magábaszállást jelent, melynek az a kon­klúziója, hogy a sors kegyéből szerény eszköze lettem á nagy akadémiai gondolatnak, mely az Alma Mater falain túl is kíván nevelni és tanítani, buzdítani, lelkesíteni és példákat állítani a magasztos feladatból fakadó célkitűzésnek meg­felelően. Magnificeneiád kegye lehetővé tette számomra, hogy be­lépjek abba a kupolás csarnokba, melyben a bányászat kiváló­ságai foglalnak helyet s hogy azok lábaihoz telepedjem. S a küszöbről visszatekintve pályafutásomra, az emlékek kettős sora elevenedik meg lelki szemeim előtt. Az egyik az ország bányászatának legutóbbi félszázadá­nak történetét idézi vissza, melynek számos mozzanatát magam is közvetlenül átéltem, a másik lelki, szellemi élményeket jelent abból a problémavilágból, mely a mérnököt pályája kezdetétől annak végéig kíséri. A mai alkalom arra késztet, hogy az utóbbi témánál egy pillanatra megállják és e szellemi vívódásnak egyik aktuális kérdéséről beszéljek. A mérnök foglalkozásánál fogva nem meditáló, nem befelé szemlélő természet, munkáját igények és szükségességek

Next

/
Oldalképek
Tartalom