M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943
Második rész - Ünnepélyek, jelentések
154 fontos szerepet játszik, ezért egyetemünk igaz örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy megkülönböztetett megbecsülésének kifejezést adjon, melynek látható jeleként legyen szabad a tiszteletbeli doktori oklevelet igaz tisztelettel átnyújtanom. A díszdoktori oklevél átvétele után Vizer Vilmos a következő beszéddel válaszolt: Magnifice Domine Rector! Méltóságos Dékán Úri Nagytekintélyű Műegyetemi Tanács! Amikor az Alma Mater felbecsülhetetlen értékű ajándékát átveszem, egy kétfelé sugárzó érzelem tölti be lelkemet. Kifelé mélyen átérzett hálát adó köszönet alakjában nyilatkozik meg a Hector Magnificus, a Dékán Ür Öméltósága és a nagytekintélyű Tanáccsal szemben, akik az Alma Matert képviselték, befelé magábaszállást jelent, melynek az a konklúziója, hogy a sors kegyéből szerény eszköze lettem á nagy akadémiai gondolatnak, mely az Alma Mater falain túl is kíván nevelni és tanítani, buzdítani, lelkesíteni és példákat állítani a magasztos feladatból fakadó célkitűzésnek megfelelően. Magnificeneiád kegye lehetővé tette számomra, hogy belépjek abba a kupolás csarnokba, melyben a bányászat kiválóságai foglalnak helyet s hogy azok lábaihoz telepedjem. S a küszöbről visszatekintve pályafutásomra, az emlékek kettős sora elevenedik meg lelki szemeim előtt. Az egyik az ország bányászatának legutóbbi félszázadának történetét idézi vissza, melynek számos mozzanatát magam is közvetlenül átéltem, a másik lelki, szellemi élményeket jelent abból a problémavilágból, mely a mérnököt pályája kezdetétől annak végéig kíséri. A mai alkalom arra késztet, hogy az utóbbi témánál egy pillanatra megállják és e szellemi vívódásnak egyik aktuális kérdéséről beszéljek. A mérnök foglalkozásánál fogva nem meditáló, nem befelé szemlélő természet, munkáját igények és szükségességek