M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943
Második rész - Ünnepélyek, jelentések
144 2. A KULTUSZMINISZTER BESZÉDE. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mai ünnep méltó bizonyítéka annak, hogy a magyar nemzet kultúrájáról a háborús időkben sem feledkezik meg. Évezredes történelme során, bár jóformán állandóan karddal kezében védte a Nyugat kultúráját, mégsem hanyagolta el saját kultúrájának fejlesztését. Hogy ez valóban így van, arra kitűnő bizonyságul szolgál hazánk egyik legősibb városának, Sopronnak példája. Sopron a történelem folyamán mindig jelentős hely volt. Alapjait még a kelták rakták le. A rómaiak idejében pedig egyrészt mint erősség, másrészt mint Európa kereskedelmi útvonalának egyik legfontosabb állomása jut fontos szerephez. Igazi élete azonban, amely egyenesen a magyar történelembe vezet s azon keresztül a mába torkollik, mégis csak a magyarsággal kezdődik. Honfoglaló elődeink minden bizonnyal hasznosan felhasználták és kiépítették a rómaiak castrumának a népvándorlás viharain keresztül még megmaradt romjait: középkori okleveleink Castrum Sopron néven emlegetik s egyike a legfontosabb árpádkori királyi váraknak. Szabad királyi városi rangra IV. László királyunk emelte 1277-ben. Sopronra az egész középkor folyamán, de későbbi századok alatt is igen fontos feladat hárult. Mint az ország egyik legjelentősebb nyugati kapuja közvetítette a nyugati kultúra áramlatait az ország belseje felé, de — szükség esetén — ellenállott minden olyan törekvésnek, amely a magyar nemzet és állam érdekei ellen irányult. Sopron azonban nemcsak védelmi és kultúrális, hanem kereskedelmi tekintetben is az ország egyik legfontosabb kapuja. Kereskedelme és ipara hosszú évszázados jogokra és
