M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1942-1943
Második rész - Ünnepélyek, jelentések
az egyetem padjait, s mint vett részt az ifjúság érdekvédelmi és szociális munkájában. Innen indult el mérnökútjára, ahova saslelke magával vitte az ifjúsági egyesületekben élő lelkesedést, törekvést és hivatásszeretetet. A Műegyetemi Sportrepülő Egyesületben, amelynek elnöke volt, tanulta meg a repülést, itt szerette meg a végtelenséget legyőző távlatokat. Itt vált a repülés szerelmesévé. Az akkor még elnyomott országban, ahol titokban, háborúban kiöregedett gépeken tanították az aviatikát, Horthy István ekkor tette fiatal élete főcéljává a magyar repülés felemelését és naggyátételét. A munkát elvégezte és ma az ország minden részén a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap gépein tör az ifjúság az ég felé, és szeretettel és hálával emlékszik nagy úttörőjére, aki a háború viharában sem hagyta el gépmadarát, s szerelmesével együtt bukott le a Don partján. A régi Segítőegyesületben, amelynek munkás tagja volt, ismerte meg a mérnöki megélhetés akkori ezer és ezer nehézségeit, a magyar mérnöki értelmiség küzdelmes pályáját és itt éledt lelkében a segítés, a támogatás, az egymásért élés gyönyörű érzése, amelynek ma beszédes bizonyítékai az országban felállított MÁV munkásházak, mint szociális érzésének örök hirdetői. De élő bizonyítékai ennek a segítő érzésnek azok a mérnökök is, akik a magyar mérnökség nehéz éveiben hozzá fordultak támogatásáért és ő fáradhatatlanul és mindent leküzdve segített az egyeseken épp vtgy, mint ahogy emelte, tudása értékéhez arányosította a mérnöki kar színvonalát. A harmadik és talán a legjellemzőbb, mert lelke leg melegebb részéből fakadó tulajdonság volt a bajtársiassága. Elsőéves korában lépett be a Hungáriába, úgy mint a többi keresztény mérnökhallgató, részt vett az összejöveteleken, megismerte mit jelent az: társ a tanulásban, társ a gondolkodásban, társ a jóban-rosszban. Azok tudnak erről beszélni, akik együtt dolgoztak vele a MÁVAG rajzasztalainál, vagy együtt élték pilótaéletüket Ukrajna repülőterein. Ők ismerték igazán Horthy István baráti jóleikét, bajtársiasságát. Soha nem feledkezett meg régi tanulótársairól és munkatársairól, s midőn legmagasabb méltóságában köszöntötték, ő mosolyával, mint régi barát fogadta őket. A Hunnia csoportnak, melynek lelkes tagja volt, zászlajára ez van írva: Isten. Haza, Becsület. Horthy István ezt
