M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Harmadik rész - Az 1942/43. tanév megnyitása
471 ban, hogy a két bányajog csaknem egymás szószerinti fordítása. Az iglaui elsőbbségét immár tekintélyes német irodalom próbálja bizonyítani,14) azt- azonban mégis kénytelenek elismerni, hogy írásba foglalva a selmeci a régibb, s csak azt vitatják, hogy az iglaui hamarabb keletkezett. Bizonyos megszorítással ez igaz is lehet. Kézenfekvő, hogy a külföldi német bányavidékeken is keletkeztek szokásjogok. Ezeket, mint élő jogot az érdekeltek tudták, és éppen ezért írásbafoglalásukat sokáig nem látták szükségesnek. Más volt a helyzeti a tatárdúlás után Selmecbányára beköltözött új telepeseknél. Élő jogra, jogszokásokra a magyar királlyal szemben nem hivatkozhattak; írásba foglalták tehát az élő jogot — éppen ezért anyanyelvükön — s megerősíttették új uralkodójukkal. Később valami okból Iglauban is jónak látták írásban lefektetni bányászati jogszokásaikat, de mivel ez a jog ott amúgy is életben volt, ezt inkább egy törvénytudóssal kodifikáltatták: innen az iglaui latin nyelve. — Selmec német betelepítése tehát, s egyébként maga a Schemnitz, Schebnitz név is csak 1241 utánról való. Az eddigi vizsgálataink értelmében nem alaptalan az az állításunk, hogy az 1241-ig virágzó magyar bányászatra a kegyetlen tatárpusztítás mért végzetes csapást. Egy bányaterület azonban úgy látszik átvészelte a szörnyű rombolást, vagy legalább is menedéket nyújtott a máshonnan menekülőknek, s ez Nagybánya—Felsőbánya vidéke. Bár e két bányaváros eredetéről keveset tudunk, az 1300-as években, mint magyar városok a latin nyelvű oklevelekben is magyar néven, mint Asszony - pataka és Civitas Felsewbanya néven szerepelnek. Kniezsa ismeretes térképe szerint15) a kérdéses területre a XII. század folyamán nyomult elő a magyarság, s valóban a vidék minden életmegnyilvánulása mindvégig magyar: magyar nyelvű Felsőbánya 1570-ből való hányas tatutuma15) és ugyancsak magyar 1585-ből való bányatársláda-szabályzata.17) Még II. József lá) Achenbach: Das gemeine Bergrecht. Bonn, 1871. 24. old. Voelkel: Grundzüge des Bergrechts. Berlin, 1924. 19. old. Kirnbauer: Id. h. 123. old. bal hasáb. 15) Magyarország népei a XI. században. Budapest, 1938. Melléklet. 16) Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. 418—424. old. ”) Bányászati és Kohászati Lapok. 1688. év, 22—23. old.
