M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Harmadik rész - Az 1942/43. tanév megnyitása
439 ismerete és elméleti tudás alapján új tartórendszerek állapíthatók meg, melyek meg is építhetők és céljuknak tökéletesen megfelelnek. A budapesti hidakon legközvetlenebbül lehet megállapítani azt a csodás fejlődést, melyet a tudományos kutatás eredményezett. A régi lánchíd korának egyik csodája volt és ma is a világ legszebb hidjai sorában foglal helyet. A merevítőgerenda szerepét azonban építése idejében — kellő elméleti alap híján a legnagyobb genialitás sem tudta helyesen megállapítani. Viszont a mintegy félszázaddal később épült Erzsébet-híd a tudományos elméleti és laboratóriumi kutatás, a mérnöktudomány nagy diadalát hirdeti. Építése idejében 290 méteres középső támaszközével a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt és az európai kontinensen az első függőhíd, mely tökéletes merevítőtartóval rendelkezik. Ez a merevítőtartó a kocsi vagy embertö- meg-terheléseket egyenletesen elosztja úgy, hogy a lánc alakját nem változtatja. Az Erzsébet-híd egyúttal a magyar technikai kultúra egyik büszkesége is. Amíg a régi Széchenyi-lánchidat angolok, a Margit-hidat pedig a franciák építették, addig az Erzsébet- híd teljesen magyar mérnökök, magyar munkások alkotása, épp úgy, mint a budapesti Ferenc József-híd is, melyet ugyan egyik német professzor, a német technikai kultúra részére talált jónak kisajátítani, mondván egyik művében a következőket: „Unter den übrigen europäischen Auslegerbrücken stehen die Franz Josefsbrücke über die Donau in Budapest und die Rheinbrücke zwischen Ruhrort und Homburg in erster Reihe, ... deren Herstellung den gegenwärtigen hohen Stand und Leistungsfähikeit des deutschen Brückenbaues trefflich verkörpern... „Die Franz Jósefsbrücke ist ihre äusseren Erscheinung nach eine der schönsten Auslagerbrücken der Welt.“ (Mehrtens Eisenbrückenbau, I. Bd. 689.) Az 1900. évi párisi világkiállításon az Eiffel-torony fennen hirdette a vasnak, mint építőanyagnak világuralmát. Ugyanekkor azonban már megjelent a vasnak egészen újszerű, a mai kor szülötte versenytársa: a vasbeton is, a betonnak és a vasnak szerencsés összeházasítása. A francia mérnökök a XIX. század végén — Monier kertésznek primitív szabadalmából indulva ki — nagyszerűen ki tudták használni a vasbetonban, mint új építőanyagban, úgy a
