M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
4. DR. KAMENSZKY ÁRPÁDNAK, SOPRON SZ. KIR. VÁROS POLGÁRMESTERENEK BESZEDE. A nemzedékek szakadozott láncát egy felsőbbrendű egységbe foglalja a nemzeti hagyomány. Emberek születnek, emberek meghalnak, a nemzedékek váltják egymást és azt a változó, egymás nyomdokába lépő embersorozatot foglalja szellemi egységbe a hagyomány. A családi sírboltokon megfordítják a címert, régi patriciusházak ormáról lekerül az évszázados cégtábla, a nemzet azonban a kis személyi tragédiákat túléli, mert éltető lelke: a hagyomány, dacol az elmúlással és az időknek viharával. Az emberek egymást cserélő tömegének összetartozást, a széjjelhúzó sokaságnak egységet kölcsönöz az, ami változatlan, ami folytonos: a tradíció. Áthagyományozott nemzeti érzésben, áthagyományozott szellemi javakban, áthagyományozott, megszentelt emlékekben bírja a nemzet azt a zálogot, mely biztosítja, hogy a fiúk az apák nyomdokába lépnek és a nemzedékek egy változatlan szellemi közösséget alkotnak. Ugyanaz az érzés a szívekben és ugyanaz, vagy hasonló gondolatok az agyban, ez a két tényező képezi a nemzeti hagyományt. Egy és folytonos csak addig marad a nemzet, amíg tradíció szelleme az új nemzedékeket a régi testbe felvenni és áthasonítani képes. Amint a földrajzi összetartozandóság eggyé teszi a nemzetet a térben, úgy a hagyományok egyöntetűvé a népet időben, ez az, amit Prohászka Ottokár úgy határoz meg: nemzti hagyomány 2. dimenziója. A nemzti hagyománynak a megőrzői elsősorban a városok, a megalkotói pedig önök, Hölgyeim és Uraim, akik ma ebben a teremben ülnek. Nem akarom azt állítani, hogy a falunak nem lennének nemzeti hagyományai, mert tudatában vagyok annak, hogy a
