M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1941-1942
Második rész - Ünnepélyek, búcsúztatók, jelentések
18» tanulás szükségességét éppen az egyetem nem ismerné el, vagy megtagadná azzal, hogy neki nem kell a továbbképzés, ő nem foglalkozik vele, talán a méltósága nem engedi. Ki merem mondani, bogy határozottan a saját hitele, belső fejlődése és külső, állandó érvényesülése követeli az egyetemtől, valamennyi szakosztályától vagy tudománykarától, hogy hozzá tartozó foglalkozások embereinek folytonos továbbképzését kezébe vegye és kezében tartsa. Az élet túlhaladhat sok minden intézményen, de az egyetemen nem! Az egyetem vagy az élen halad, vagy rohamosan elveszíti a tekintélyét s azzal együtt a létjogosultságát is! Az, hogy a továbbképzés az egyetem ügye, azaz joga és kötelessége, korántsem jelenti azt, hogy a továbbképzés személyes munkáját csupán egyetemi tanárok végezzék. Ellenkezően. Éppen azért, mert az élet szükségletét kell itt kielégíteni, szóhoz kell jutniok a továbbképzésben az élet, a közvetlen gyakorlat embereinek is. Az egyetem és az élet kapcsolata csak akkor teljes, ha nemcsak kifelé hatol innen, ami az életet alakíthatja, hanem be is jön, amit az élet megérlelt. Azaz : a továbbképzésben elvileg nem csak lehet, de szükséges részt- venniök külső szakembereknek is, esetleg olyanoknak, akik más kérdésben a tanfolyamnak hallgatói. Az egyetem azzal, hogy szóhoz engedi őket, elismeri a mondanivalójuk jelentőségét, bár nem mondja, hogy azzal azonosítja magát. De utat nyit, teret ad, lehetőséget biztosít s ezzel a fejlődést segíti. Nem hallgatom el: még azzal is, hogy így az egyetem önmagát önbírálatra serkenti. Az egyetemi oktatás és az eleven élet összefonódását, kölcsönös megtermékenyülósét jelenti minden jól rendezett továbbképzés. 4. A továbbképzésnek minden intézménye művelődéspolitikai érdeklődést érdemel, mert művelődéspolitikai szerepe van. Ezért elejétől kezdve figyeltünk a Mérnöki Továbbképző Intézetre olyanok is, akik nem vagyunk szakszerűen érdekeltek. Ez a magyarázata annak, hogy a most folyó évben — bár hivatalos közöm nincsen hozzá — nagy érdeklődéssel kísértem az Intézet munkásságát. E megfigyelés alapján legyen szabad kifejeznem az örömömet azon, hogy a Mérnöki Továbbképző
